A cursillo a résztvevők szemével
„A cursillóval való első közeli találkozásom azon a vasárnap estén történt, amikor a férjem hazajött az ő cursillós hétvégéjéről. Ő ugyanis már belépéskor ugyanazt a kiegyensúlyozott, »nem evilági« ábrázatot viselte, amely egy pillanat alatt megjelent annak az ismerősömnek az arcán is, akitől pár héttel korábban megkérdeztem, mi is az a cursillo, és hogyan lehet oda eljutni. Ismerősöm a nagy messzeségbe tekintve csak ennyit mondott: »Hát igen! A cursillo!«
Bátran merem mondani, hogy egy csapásra boldogabb és kiegyensúlyozottabb lettem azon a bizonyos héten, ugyanis amit a férjem magába szívott, az mind átragadt rám anélkül, hogy ő bármit elárult volna. Nagyon kíváncsi voltam, mert nem tudtam elképzelni, hogy mit mondhattak ott neki, és főleg kik, hogy mindaz, amit érzékeltetni próbálok vele hat éve, az most három nap alatt teljesen világossá vált számára.”
Réka
„Amikor öt évvel ezelőtt egy borongós decemberi hétvégén gyanútlanul elmentem a cursillóra, a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy három nap alatt olyan hosszú távú változások indulnak meg bennem, amelyek alapvetően megváltoztatják az életemet. Nem nagyon hittem benne, hogy valaha olyan emberekkel találkozom, akikkel meg lehetne valósítani azt az irigylésre méltó ideális közösséget, amiről az Apostolok Cselekedeteiben olvastam. De amint megérkeztem Leányfalura, rögtön éreztem, hogy ez valami egészen más, mint amit valaha tapasztaltam. Olyan férfiak fogadtak ott, akik megöleltek, megosztották velem legmélyebb érzéseiket és értették, amit mondtam. Rádöbbentem, hogy milyen hatalmas a különbség a keresztény, krisztuskövető között, illetve aközött, aki csupán keresztény dolgokat tesz.