Cikkek listázása

A munkanélküliségről Szlovákiából

Nem szégyen, de nem is dicsőség…

Szerző: Mészáros Péter

Másfél évtizeddel a rendszerváltás után egyre többen sóhajtanak: „A szocializmus alatt jobb volt!” Bár a pultok üresen ásítottak, az árcédulák mégis barátságosan mosolyogtak, és reggel – ha tetszett, ha nem – mindenkinek munkában volt a helye. A világ azóta megváltozott, de a sors nem lett kegyesebb.

Mert mit ér a gondolat szabadsága, ha néhány ledolgozott évtized után felmondó levelet szorongatva utcára kerül az ember? Sokak számára a kommunizmus a biztonságot jelentette – még akkor is, ha eszméinek nevében száz millióan haltak meg.

Persze voltak, akik sem akkor, sem most nem akarnak dolgozni. A pályaudvarokon koszlott alakok cigarettát kéregetnek, segélyen tengődnek, csavarognak. Legszebb emlékük a két koronás tej és a húszasból átdorbézolt éjszaka. Szerencsétlenségükért mindenki hibás: különösen azok, akik tehetséggel és akarattal bírnak. Korábban ilyesmire nem nagyon volt szükség: lopott a főtitkár, sikkasztott az igazgató és „gyűjtögetett” a ma lumpolva kesergő elvtárs is.

Rémisztő azonban, hogy olykor a tisztességes munkások is nosztalgiával gondolnak a múltra. Ők a változás igazi vesztesei. Húsz éve még ökölbe szorított kézzel mentek el a pártház előtt, és kínjukban csak nevettek a lélegeztetőgépre kötött torzszülöttön, melynek Tervgazdálkodás volt a neve. Játszották az internacionalista színjátékot és beletörődtek a középszerűségbe. Ők talán többet érdemelnének elprivatizált vállalatoknál és tönkrement cégeknél, ügyeskedőknél, lelketlen újgazdagoknál és a nyugati vadtőke hiénáinál, kikben annyi szociális érzékenység sincs, mint a római rabszolgatartókban…

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>