Cikkek listázása

Betlehemi hódolat

A Szó, ki testté lett

Szerző: Kalacsi János

Háromkirályok 

- Messzi távolból érkeztünk hozzád. Csillag hozta híredet, és vezetett bennünket az úton. Az úton, mely nem volt mentes a veszélyektől, a csapdáktól sem. Lappangó árnyak leselkedtek ránk, szavak közötti kimondatlan, alantas, hazug gondolatok. Köntösünkre por tapadt: ármány nyújtogatta utánunk indáit. Jó itt lenni veled ebben a patyolattisztaságban, ebben a gazdag szegénységben. Nem birtokolni semmit. Koronámat leteszem eléd, aranyra nincs szükségem. Az egész világ úgyis elfér egy parányi szívben.

- Népem azt várja tőlem, hogy vezessem őket. Nem tudnak járni. Szükségük van valakire, aki fogja a kezüket, akiben megbízhatnak, akire számíthatnak. Királynak tartanak. Gondviselőjüknek választottak, s ez az én keresztem. Boldog az a pásztorfiú, akinek az életét a báránykái töltik ki! Bíbicek köszöntik, amikor nyáját kivezeti a legelőre, s a patak csíkhalat ad neki reggelire. Senki sem ostromolja kérvényekkel, jogos és jogtalan, kapzsi követelésekkel, vélt és valós sérelmek felpanaszolásával. Rám azonban emberek vannak bízva. Emberekről kell gondoskodnom, hiszen ez a hivatásom. Politikus vagyok. Lehetőséget kell teremtenem mások életéhez, boldogságához. Könnyű lenne a korrupció, az önző zsarnokság vizeire eveznem. Ez azonban nem politika. Valami más. Az igazi politika - amit én akarok folytatni - szolgálat. Nem mondom, hogy könnyű feladat. Ezért vagyok itt. Néha eltévedek, szem elől tévesztem a célt. De szeretnék mindig megmaradni a helyes úton.

- A népem hisz bennem. De én kitől várjak támogatást? Ki hallgatja meg kételyeimet, ki előtt merném feltárni lelkemet? Az olaj, amellyel királlyá kentek, halálomra, temetésemre kent fel. Meghaltam, hogy mások éljenek. Bölcsnek mondanak az emberek. De mi a bölcsesség? Kételyeink megfogalmazásának képessége? De az igazi, nagy kérdésekre nincsenek válaszok. Csak a hit van, a szeretettel boldog ölelésében összefonódó hit. Vannak szavak, de a szavak mélyén vagy üresség van, a semmi nélküli Semmi, vagy a Minden, a Kimondhatatlan. S ha a Minden úgyis kimondhatatlan, akkor mire szolgálnak a szavak? Leborulok előtted, mindent betöltő, egyetlen, teljes Szó. Néma szavaim csöndje, mint tömjénfüst szálljon feléd, dicsőségedről beszéljen: engedd, hogy némaságom a te dalodat zengje!

Pásztorok

- Nincsenek nagy szavaink. Sőt, egyáltalán nincsenek szavaink. Csak a szívünk van, és szívünkben a világ. Kicsiny világ, az igaz, de a mienk. Van hely benne a napsütésnek, a harmatos reggeleknek, a füvön gyöngyként ragyogó vízcseppeknek, a fecske cikázó röptének és az ölyv lomha körözésének. Eljöttünk, hogy lássuk a tisztaság forrását, amelyből a nap sugarai fakadnak, ahonnan hajnalban gyöngyöző harmat száll a rétre, ahonnan a fecske veszi a cikázását, s az ölyv a lomha körözését - az érzéket, mellyel összeforr a levegővel. Mint az ölyv a magassággal, úgy szeretnénk mi is összeforrni a szótlan, mindent elárasztó, kimondhatatlan szeretet forrásával. 

Szűz Mária 

- Gyermek, méhemből fakadt kis gyermek, ki vagy te? Azt hittem, ismerlek, amikor saját véremmel tápláltalak méhemben. Azt hittem, ismerhetlek. S most itt vagy: kiszakadtál belőlem, elszakadtál tőlem. Nézel rám ártatlan tekinteteddel, gőgicsélsz valami édes dalt, röpködsz csöppnyi kezeddel. Ki vagy te? Te ÉN vagy, s mégsem én vagy. Vagy én vagyok TE? 

Szent József 

- Istentől kapott fiú, mit mondhatnék neked? Nem szeretném megsebezni szívedet, azt sem tudom, megérted-e, amit beszélek, de ha szavaimat nem is érted, talán kihallod hangomból, megérzed, hogy aggódom érted. Persze, örömmel fogadlak. Csak… Láttam már egy-két dolgot. Tudnod kell: a világ igazságtalan. Most itt vagyunk veled, lám, vendégek érkeztek, olyanok, akik szeretnek téged. De… Idővel magad is látni fogod, hogy nem csak olyan emberek élnek a világon, akik téged szeretnek. Mire felcseperedsz, saját bőrödön fogod tapasztalni, hogy a világ teli van igazságtalansággal, durvasággal, hazugsággal, árulással. Legalább annyira, mint amennyire szeretettel, jósággal. S ha a durvaságba belefásulva páncélt öltesz magadra, akkor azt a többség férfias viselkedésnek véli. Ki fog felismerni téged? Ki látja meg benned az igazi lényedet? Nem, fiam - engedd meg, hogy így szólítsalak -, nem mondok semmit. Inkább hallgatok. És vigyázok rád. Amíg tehetem. 

A gyermek Jézus 

- Jöjjetek hozzám mindannyian, akik elfáradtatok! Jöjjetek hozzám mindannyian, akik terheket hordoztok! Nálam békét talál a szívetek. 

Szentcsalád 

- Mennyei béke, jöjj közénk! Égből alászállt szeretet, ragyogd be otthonunkat! Családunk, közösségünk, világunk téged befogadva váljon a szeretet közösségévé! Ártatlan jöveteleddel hozz megigazulást hamisan kongó létünkbe. Legyenek színek és legyenek hangok, legyenek szavak, igaz szavak, nyerjék vissza valódi tartalmukat. A széttört darabok találjanak egymásra, legyen ismét egy, ami darabjaira hullott! Istenünk, jöjj el világunkba, hogy igaz tartalmat nyerjen mindaz, aminek most még csupán sejtjük a hiányát. Olyan szavak, mint a szeretet, jóság, béke, önzetlenség, meghittség, bizalom, igazság…

A Betlehem fából faragott szobrainak korát kutatva egészen a Ferences Mária Misszionárius Nővérek budapesti háza alapításának idejére kell visszanyúlnunk: tehát mintegy 100 évesek és a hagyomány szerint a Szentföldről származnak, ahol még ma is több háza van a rendnek, Betlehemben is.

Ott készítették őket a Ferenc-rendi szerzetesek. Innen a nővéreken keresztül a római anyaházba kerültek, majd az általános főnöknő a budapesti háznak adományozta. Azóta minden évben a kápolnánk Betlehemét ezek a szobrok díszítik, és itt lehet megcsodálni rendkívüli finomságukat és mély áhítatot sugárzó szépségüket.

Ferences Mária  
Misszionárius Nővérek 
Budapest, XIV. kerület,  
Hermina út 19.
 

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>