A párizsi missziós hét eseményeiről
Az evangelizáció ismét szívügye az egyháznak
Szerző: Körössy László
„Ki mutatja meg nekünk a boldogságot?" címmel evangelizációs hetet rendeztek október 23. és november 1. között Párizsban. 2003 és 2007 között Európa egy-egy nagyvárosában - három év múlva Budapesten - zajlanak a missziós hetek evangelizációs kongresszussal egybekötve.
Az evangelizáció ismét az egyház szívügye lett, ami nem jelenti azt, hogy a hit hirdetése, a tanúságtétel ne lett volna mindig is alapvető feladata a legkisebb egyházi közösségnek is. Az egyház azonban a jelen helyzetből, a nagyvárosi lét problémáiból kiindulva szeretne választ adni a napjainkban felmerülő, vagy elhallgatott, a közömbösség felszíne alá bújtatott társadalmi, személyes életvezetési, világnézeti kérdésekre. Szeretne egészen közel menni az emberekhez, felkínálni a hitet, a közösséget, II. János Pál pápa szavaival: a szeretet kultúráját.
Párizsban a missziós héten valamennyi templom nyitva állt, a plébániák önálló műsorokkal kapcsolódtak be a rendezvénysorozatba. A templomokba kihelyezett Élet Könyvébe nagyon sokan beleírták vágyaikat, kéréseiket, talán a vártnál többen is, olyanok, akik csak néha vetődnek el az Isten házába. Reggel, délben és este folyamatos imádság zajlott a városban. A Notre-Dame katedrális és a Sacré Coeur-bazilika egész héten át nyitva állt, és Párizs több templomába is eljutott Lisieux-i Szent Teréz ereklyéje.
Kongresszus és kerekasztal-beszélgetés a Notre-Dame-ban
A missziós hét része volt a Notre-Dame-ban megrendezett nemzetközi evangelizációs kongresszus, amely a misszió megalapozásáról szólt. Arról, hogy miért is kell evangelizálnunk. Előadások, tanúságtételek sorozata szólt a napjainkra olyannyira jellemző közömbösség, terjedő önzés ellenpontjáról: a szeretet sürgetéséről. Arról, hogy a testi-lelki éhezőknek táplálékot adjunk. A kongresszus végén az öt nagyváros - Bécs, Párizs, Lisszabon, Brüsszel, Budapest - bíboros érsekei válaszoltak a Notre-Dame-ban jelenlévők kérdéseire.
Erdő Péter bíboros prímás, esztergom-budapesti érsek a pódiumbeszélgetésen az irgalmasságról elmélkedett: „Elgondolkodtató volt számomra és mélyen megrendített, hogy az idén október 9-én az a megtiszteltetés ért, hogy megáldhattam Krakkóban a magyar kápolnát az Isteni Irgalmasság-bazilikában. Ezt a bazilikát II. János Pál szentelte fel az isteni irgalmasság tiszteletére és máris jelentős szentélynek, mintegy zarándokhelynek bizonyul. Nem véletlen a szentatya döntése, hogy Szent Fausztina nővér lelki öröksége alapján most tartja különlegesen időszerűnek az isteni irgalmasság üzenetének hirdetését" - mondta. A párizsi missziós kongresszusról szólva hozzátette: „Az elmúlt hét során többször is hallottunk arról, hogy a körülöttünk lévő, hajdan vallásosabb, keresztényebb világban ma tömeges méreteket ölt a közömbösség. Hallottunk arról, hogy a missziók feladatának teljesítéséhez ennek a közömbösségnek az okait is keresnünk kell. Azt a megállapítást is hallottuk, hogy sokak szerint a közömbösség oka abban keresendő, hogy a keresztény életeszmény túlságosan igényes, hitünk erkölcsi követelményeit túlontúl nehéz megtartani. Ezért aztán sokan feladják a reményt, még az érdeklődésük is elvész a kereszténység iránt, hiszen az szerintük az élet nagy kérdéseire irreális válaszokat kínál. Csakhogy ez a csüggedés elsősorban egy szemléleti hiányosságból fakad. Manapság ugyanis a közgondolkodás nem tud mit kezdeni a bűnnel. Vagy úgy tekintenek rá, mint egy géphibára, amelyet legjobb letagadni, azt kell állítani, hogy így van rendjén, hogy ez a helyes, szóval bátran el kell adni a hibás terméket. A másik lehetőség, ami a bűnnek ebből a személytelen felfogásából ered, éppenséggel az irgalmatlanság, az a szemlélet, amely a bűnnel együtt a bűnöst is egyszer s mindenkorra elveti, megvetéssel sújt egyént vagy akár közösségeket is. Mintha bizony - ismét csak technikailag gondolkodva - kiselejteznénk a hibás terméket. Csakhogy a bűn személyes dolog, mégpedig nemcsak az elkövető részéről személyes cselekedet, hanem alapvetően, szükségszerűen és mindig személyes viszonyokat érint. A legfontosabb személyes vonatkozása az, hogy sérti az elkövető és Isten közötti személyes kapcsolatot. Ezt úgy is szokás nevezni, hogy a bűn Isten akaratának, Isten parancsának a megsértése. De sérthet a bűn másik embert is, megkárosíthat mást, okozhat másnak testi vagy lelki sebet, veszteséget. A bűntől megszabadulni pedig lehetséges. Nem elviselhetetlen és jóvátehetetlen teher az, sem tagadni nem vagyunk kénytelenek, sem magunkat vagy mást nem kell elpusztítanunk, hogy a rossztól szabaduljunk. Mert Isten irgalmas, mert nála kész a bocsánat, mert nem akarja a bűnös halálát, hanem hogy megtérjen és éljen."
Az irgalmasságnak egy másik aspektusát is elemezte a bíboros prímás: ahogyan az Isten előtt kedves, érdemszerző cselekedeteket már a választott nép körében listába foglalták, hasonlóan a kereszténység is ismeri - mégpedig Krisztus tanítása nyomán - az irgalmasság testi és lelki cselekedeteit: a legnagyobb szükséget és anyagi nyomorúságot szenvedők megsegítését, a segítő szeretetet a rabok, a betegek, a szomorúak iránt, a tudás megosztását másokkal, a holtak iránti végső tisztességet. Mindez tiszteletadás Isten előtt, Isten minden emberben ott élő képe előtt, egyben utánzása Isten nagyvonalú szeretetének. Szükségünk van Isten irgalmára. Szükségünk van az isteni irgalmasság tudatosítására, mert korunk közömbösségére a válaszunk nem lehet valamiféle leszállított árú kereszténység felkínálása, hanem a hit és a bizalom az isteni irgalmasságban.
A nagy ötlet: Helloween kontra Holywins
Nem véletlen, hogy mindenszentek napjához kötődött a párizsi missziós hét. Egy különös ünnep is aktualitást adott ennek. Néhány évvel ezelőtt a francia fővárosba is beszüremkedett az Amerikában népszerű, mindenszentek előestéjén megtartott Helloween „ünnep". Párizsban különösen is morbid, a boszorkányságot, a horrorisztikumot hangsúlyozó, a kereskedők számára sok-sok eurót hozó hóbort vált szokássá ezen a napon. A világító tökfejek mellett rémek lepték el a kirakatokat, és a „halálközeli" élmények ezúttal a hajnalig tartó Helloween partikon lepték meg az „ünneplőket". Bűntények, botrányos események kísérik évről évre a méregdrága partikat. Egy párizsi plébánia kezdeményezésére négy éve „ellenünnep" szerveződött: a Holywins. A múlt évben már tizenötezren vettek részt a rockkoncerten, ami az életet ünnepli, és ahol sátrakat állítanak fel, amelyekben az emberi kapcsolatokkal, a halál elfogadásával kapcsolatosan lehet kérdéseket feltenni. A rendezvényeket imádság kíséri.
Jelképes értékű - és remélhetőleg nemcsak az -, hogy az idei Holywins (kis helyesírási hibával „szent győzelem" a jelentése) koncert után tömegesen tértek be a fiatalok a közeli templomban megtartott imára. Olyanok is, akik talán először lépték át Isten házának küszöbét.
2007-ben Budapest ad otthont a missziós hétnek. Nagy kihívás ez és nagy lehetőség: alkalom arra is, hogy belsőleg megújuljunk.
Ima a városért
Mindenható és irgalmas Isten, ég és föld teremtője, hallgasd meg szeretett gyermekeid imáját! Töltsd be fényeddel ezt a várost, amit most neked ajánlunk, ahol oly régóta akarnak az emberek megismerni és szeretni téged! Tárd ki az ajtókat és a szíveket, hogy Fiad beköltözhessen.
Úr Jézus Krisztus, az emberiség testvére, te ismered örömeinket, félelmeinket és szükségeinket. Engedd, hogy felismerjünk téged mint Megváltónkat és Üdvözítőnket! Adj nekünk reményt és vágyakozást egy Istenben gyökerező élet után! Áldd meg mindazokat, akik keresik az igazságot, adj erőt és bátorságot azoknak, akik országod eljöveteléért fáradoznak!
Szentlélek, szeretet Lelke. Újítsd meg pünkösd csodáját egyházadban itt és most is. Készíts fel minket, hogy befogadhassuk ajándékaidat, amelyekkel el akarsz halmozni minket.
Szűz Mária, Megváltónk édesanyja. Rád bízzuk a városunkban élő valamennyi embert. Érints meg a szívüket! Vezesd őket szeretett Fiadhoz!
Ti összes szentjeink, akik különleges módon megismertétek és megéltétek Isten igéjét, szolgáltátok a szegényeket és e városhoz kötődve tettetek tanúságot az evangéliumról, imádkozzatok értünk, hogy közbenjárásotokra Isten Országa láthatóvá váljék bennünk és általunk.
Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen kezdetben most és mindörökké. Ámen.
