A katolikus újságírók és A sajtó védőszentjének ünnepe
Katolikus újságíró: két világ mezsgyéjén
Szerző: Harmath Károly OFM
Igen nehéz világosan megkülönböztetni a katolikus és nem katolikus újságírót. Mi az alapvető ismérve a katolikus újságírónak? Hiszen szakmai szempontból nézve katolikus és nem katolikus újságírónak egyformán felkészültnek kell lennie. A katolikus hit elfogadása még nem tesz valakit katolikus újságíróvá. A dolog ott kezdődik, amit az evangéliumban olvasunk: a gyöngyszemeket nem dobhatjuk a disznók elé. Ebből az idézetből kiindulva arra szeretnék rámutatni, hogy a katolikus újságíró gyöngyszemeket kínál fel az olvasónak. Ehhez viszont megfelelő szakmai tudás kell, nemcsak hit. Mert a rosszul odadobott, gyakran sárba esett igazgyöngyöket nem mindig lehet világosan felismerni. De még tragikusabb, ha a felajánló maga sem tudja megkülönböztetni az igazgyöngyöt az értéktelen utánzattól.
Komoly, isteni dolgokról ír a keresztény újságíró, ezért a minőséges felkészülés számára nélkülözhetetlen. Sőt azt is mondhatnám, hogy jó pap módjára kell viselkednie, aki „holtig tanul". A szakbarbárságot nem engedheti meg magának, mert különben értékét veszti a gyöngy. Azzal még nem lesz valaki tévésztár, hogy odaállítják a kamerák elé. Milyen jó lenne, ha ezen s téren is tudnának önkritikusak lenni azok, akik nem tudnak ellenállni az írás, a mikrofon vagy a kamera csábításának! A népszerűség utáni vágy - mert ismerjük be, ez is erős kísértés - nem mentesít például attól, hogy ne tudjuk megkülönböztetni a szószéket a kamerától vagy a mikrofontól.
A keresztény médiaember által szüntelenül karácsony van az emberiségben: az Isten testesül meg az írott szó, az elmondott szó vagy a kép segítségével. Istent pedig lehetetlen megtestesíteni, ha nem tudunk odahallgatni az Istenre. Ha nem ismerjük, hamis Istent hirdetünk. Nincs eredményes keresztény újságírás elmélkedés nélkül, hiszen két világot kell összekötni: az ember világát a maga problémáival, bajaival és örömeivel és Isten világát a helyes válaszok és ötletek megadásával. Ez azt jelenti, hogy fel kell fedezni az idők jeleit: mi az, ami a mai embert foglalkoztatja? De nem állhatunk meg csupán az értelem válaszainál, a hit szemével kell nézni és láttatni a világot.
A keresztény újságíró hívő ember. Életpályája nem két sínen mozog, hiszen ilyen esetekben elkerülhetetlen a kisiklás. Az eredményesség megköveteli, hogy szívügyének tartsa, amit tesz. Az üres beszédek - különösen szó- és képözönnel elárasztott világunkban - kiábrándítóak. A mai embernek hiteles szóra van szüksége. Nem csoda, hogy korunk legkedveltebb olvasmányai közé az életrajzok tartoznak, amelyekben az ember megtanulja azt, hogy a másik küzdő embertársa milyen válaszokat adott az élet kihívásaira.
A keresztény újságíró az ima embere. Ő sem mentes a fáradtságtól és kimerüléstől. Miután megízlelte az imát, jól tudja, hogy munkájának eredménye végeredményben nem önmagától függ. Ilyenkor már azt is érti, hogy a „felső" segítség mekkora erőt és bátorítást jelent.
Assisi Szent Ferenc atyánk a testvérektől többet között azt is megköveteli, hogy Máriához hasonlóan szüljék meg Krisztust ennek a világnak: életükkel meg kell testesíteniük Krisztust, vagy másképpen fogalmazva, habár első pillanatra egy kicsit erős kifejezésnek tűnik: istenszülőkké kell válniuk. Számomra ebben rejlik a keresztény médiaember lényege. A megtestesüléssel Isten közérthetővé vált, a megtestesülés óta az isteni igazságok emberi kifejezésmódba öltöztethetők. A keresztény újságírónak éppen ez a feladata. A médiumok adta lehetőségekkel - szó, kép, zene, technika - emberközelbe kell hoznia az isteni dolgokat. A keresztény újságíró ezt csak úgy teheti, ha maga is kereső ember, aki nyitott értelemmel és befogadó szívvel közelíti meg a dolgokat. Ebben a megközelítésben ráérez az időszerű kérdésekre és témákra, majd pedig kétszeres választ keres: mit mondanak az emberek és mit mond az Isten. Ekkor következik a második fázis, az elmélyülés fázisa, amikor meglátja, mi a közös a kettőben, illetve hol tér el az emberi elgondolás az isteni elképzeléstől. S ekkor válik aktuálissá a harmadik mozzanat: tanúságot tenni arról, amit „megláttam".
A keresztény újságírás szerepe, hogy a társadalom lelkiismerete legyen. Minduntalan tükröt kell tartania a társadalom elé, hogy belenézve lássa, az-e, aminek lennie kell, szem előtt tartja-e például a közjót vagy az emberi jogokat. De őszintéknek is kell lennünk: vajon képesek vagyunk-e erre a feladatra?
