Január 31-én Bosco Szent Jánost ünnepeljük
Szentek honában
Szerző: Szabó Klára
Don Bosco az egyház egyik legjelentősebb szentje. A 19. században élt, de ma korszerűbb, mint valaha. Éppen napjainkban teljesül be a torinói Segítő Miasszonyunk-templomban megfestett jövendölése: nagy viharban ellenséges csatahajók támadják meg az egyház hajóját. Az elsüllyedéstől csak az menti meg, hogy kormányosa, a pápa két oszlophoz szorosan odaláncolja. Az egyiken Szűz Mária alakja, a másikon az oltáriszentség látható. Gondoljunk az egyházat ért sok-sok támadásra, a rózsafüzér évére és az idén októberben meghirdetett eucharisztia évére. Nem vehetjük eléggé komolyan a szentatya felhívását az oltáriszentség szeretetére és tiszteletére.
Don Bosco életét átszövik a csodák és a látomások, melyeket álmoknak nevezett. Élete valódi misztikus imaélet. Már életében sok csodát tett Isten segítségével. Olyan csodákat, melyeket középkori szentekről olvasunk, s hisszük is, meg nem is. A vele kapcsolatos csodákat hiteles tanúk, kortársai, vele élő tanítványai, barátai jegyezték fel, tehát hitelesnek kell elfogadnunk azokat. Életrajzaiban és a róla szóló filmekben mégis kevés szó esik erről. Pedig nem kellene elhallgatni. Élete ugyanis nemcsak csodákkal és misztikus jelenségekkel van tele. Üldözésekkel, meg nem értéssel, sok szenvedéssel, megélhetési gondokkal küzdve, két lábbal állt a földön.
A legszegényebbeket, a legkiszolgáltatottabbakat, az inasgyerekeket, az utcán felnőtt árvákat, a kezdődő kapitalizmus legszerencsétlenebb áldozatait, a napi 15-16 órában, lehetetlen körülmények között dolgoztatott fiatalkorúakat karolta fel, fogadta magához és nevelte igaz emberi életre. Áldozatos munkájában sokan, kezdetben még egyháziak is akadályozták. Mivel nem rendelkezett megfelelő anyagiakkal, örök példaképünk maradhat a Gondviselésbe vetett bizalma. Mint fiatal pap karolta fel az első utcagyereket, aki betévedt a sekrestyébe, s onnan mindjárt ki is dobták. Ő azonban nem engedte el, beszélgetni kezdett vele, visszahívta, kérte, hogy másnap társait is hozza magával. Így kezdődött. Ilyen egyszerűen, ilyen természetesen, mint egy pici mustármag, ami bekerült a földbe, majd hatalmas fává növekedett, melyet szalézi rendnek hívunk, s ágai behálózzák az egész világot.
Egyre több gyerek csatlakozott hozzá, ami egyre több gondot jelentett, de szépséget és fejlődést is. A fiúk felnőttek, s közülük kerültek ki azok, akik Don Bosco életét akarták követni, munkáját segíteni. Erre adták az életüket, papok lettek, fogadalmat tett szerzetesek. Don Bosco halála után ők vették át a munkát és az egyház által időközben elfogadott szerzetesrend irányítását. Ezt a szerzetesrendet Don Bosco nevezte el Szalézi Szent Ferencről, a szelíd és tudós genfi püspökről. Milyen különös, vagy talán inkább természetes, hogy a vad utcagyerekekkel foglalkozó Don Bosco ennyire fontosnak tartotta nevelési módszerében a szelídséget.
Sokan ismerik a rend bölcsőjét, a torinói központot és a Segítő Miasszonyunk-templomot, benne Don Bosco sírját. De itt nyugszik Savio Szent Domonkos, a tizenöt évesen meghalt tanítványa, Boldog Rua Mihály, aki Don Bosco első utóda, a női ág alapítója, Szent Maria Dominika Mazzarello, valamint két vértanú szalézi pap.
Most azonban inkább egy másik hatalmas épületegyüttest és templomot szeretnék bemutatni, amit sajnos kevesen ismernek, és a magyar zarándokok is elmennek mellette, pedig csak 35 kilométerre van Torinótól. Ez pedig az egykori Becchi tanya, ahol 1815 augusztus 16-án Don Bosco megszületett és tizenhat éves koráig nevelkedett. Mai neve: Colle Don Bosco. Ha térképen szeretnénk megkeresni a Morialdo faluhoz tartozó Becchi tanyát, akkor Castelnuovo, Capriglio és Buttigliera között kell keresnünk.
Említésre méltó, hogy itt 10-20 kilométeres körzetben egyidőben több szent is élt. Don Boscón kívül Savio Szent Domonkos (1842-1857), Don Cafasso (1811-1860), aki Don Bosco és sok torinói pap lelkivezetője, tanácsadója, támasza volt, és aki bejárt a börtönbe, hogy elkísérje utolsó útjukra a halálra ítélteket. Torinóban, az egyik legfontosabb útkereszteződésben ma szobra áll az egykori kivégzőhelyen. Ugyancsak ezen a tájon született Szent Giuseppe Allamano kanonok (1851-1926), a Vigasztaló Szűz Mária misszionáriusainak alapítója.
Becchiben már nem áll Don Bosco szülőháza. De a szaléziek ezen a helyen 1961 és 1965 között templomot építettek, amely 1500 személyt tud befogadni. Ez tulajdonképpen egy altemplom, amely fölé hatalmas kupolás templom épült, melyet 1984. május 1-jén szenteltek fel. Kupolája 80 méter magas, a főoltár felett egy 8 méter magas, hársfából faragott szobor függ: a megváltó Krisztus. A templomban Don Bosco életével kapcsolatos festmények és üvegablakok láthatók, melyek a szalézi rend szentjeit ábrázolják.
A Colle Don Bosco zarándokközpont, ahol több érdekes épületet és szoborcsoportot látogathatunk meg. Például azt a házat, ahol Don Bosco tizenhat éves koráig élt. Az édesapja, Francesco három hónappal halála előtt vásárolta meg ezt a kis házat, amit azután Margit mama örökölt. Meglátogathatjuk József testvére házát is, ahol két szobát tartottak fenn Don Bosco részére, egy hálószobát és egy lakószobát, amit most Rózsafüzér kápolnává alakították át, mivel Don Bosco élete végéig minden évben elzarándokolt ide fiaival a rózsafüzér királynője ünnepére. Itt ismerte meg Savio Domonkost is, és itt vette fel klerikusnak későbbi utódját, Rua Mihályt is. A ház többi szobája József családjának bútoraival van berendezve. Az istállót az eredeti állapotnak megfelelően állították helyre. Meglátogathatunk egy viszonylag nagy múzeumot is, melyben az 1880-as évek falusi életével részben képek, részben eredeti kiállított tárgyak révén ismerkedhetünk meg.
Don Bosco születésének 100. évfordulójára felépítették a Szűz Mária-templomot, melyet 1918-ban szenteltek fel.
A Colle Don Bosco részét képezi egy középiskola, ahol nyomdai-grafikai képesítést szerezhetnek a tanulók. A nyomdában készülnek a szalézi kiadványok. Ezt a területet Don Bosco harmadik utóda, Filippo Rinaldi vásárolta meg Don Bosco boldoggá avatásakor, 1929-ben. Eredetileg árvaháznak épült, 1940-re készült el. Ugyanakkor itt készítették fel a missziókba küldendő rendtagokat. A rend még Don Bosco életében elküldte első tagjait a missziókba. A torinói Segítő Miasszonyunk-templom kriptájában vannak elhelyezve az 1930-ban Kínában vértanúhalált szenvedett Boldog Luigi Versiglia és Callisto Cavario misszionáriusok ereklyéi.
Egy másik hatalmas épület első emeletén meglátogathatjuk a missziós kiállítást, ahol 46 vitrinben mintegy 1000 tárgy tanúskodik a szaléziak missziós tevékenységéről.
Ötszáz ülőhelyes fedett csarnok is várja a zarándokokat, ahol esős időben meghúzódhatnak és étkezhetnek. Sportcsarnok, étterem és egy ifjúsági sátortábor egészíti ki a komplexumot. Margit mamára, Don Bosco édesanyjára nagyon szép életnagyságú szabadtéri szobor emlékeztet.
Végül térjünk vissza Torinóba, ahol sok magyar zarándok megfordult az utóbbi évtizedben, hiszen két alkalommal is ki volt állítva a csodálatos ereklye, a torinói lepel, melyen Krisztus szent testének körvonalait láthattuk. Többször jártam Torinóban, és ismerkedve a várossal, feltűnt, hogy mennyi szent élt itt. Legnagyobb örömömre találtam egy könyvet is, melynek írója, Giuseppe Tuninetti pap összegyűjtötte a Piemonti szentek, boldogok és tiszteletreméltó személyek életrajzait.
Tuninetti atya könyve 66 életrajzot tartalmaz, közülük 16 szent (3 vértanú), 30 boldog (köztük 3 vértanú), 16 tiszteletreméltó és 4 Isten szolgája. A 66-ból 51 a férfi. Van köztük egy pápa, 9 püspök, 30 pap, 13 világi, akik közül öten házasok. Ötletszerűen kiragadva egy-egy nevet az eddig nem említettek közül: a 4. században élt Massimo torinói püspök, Aosta-i Szent Bernát, az alpinisták védőszentje (1033-1109), Boldog Szavojai Margit (1390-1464), V. Szent Piusz pápa, a lepantói csata pápája (1504-1717), Szent Benedek Cottolengo (1786-1842), a ma is működő Gondviselés Kis Házának alapítója és Szent Luigi Orione (1872-1940), a 20. század Don Boscója.
Aki teljesen Istenre bízza magát, lehetetlen, hogy ne nyerjen meghallgatást.
Don Bosco
