Urunk megjelenése
Szerző: Herdics György
I.
Január 6-án a pogány egyiptomiak a napfordulót ünnepelték. Hogy mikor is keletkezett Urunk megjelenésének ünnepe, azt viszonylag pontosan tudjuk. Valószínű, hogy először valamikor 312 és 325 között gyűltek össze a keresztények megülni ezt az ünnepet. A 3. század vége felé már számos helyen elterjedt. Keleten ezen a napon emlékeztek Jézus születésére, keresztségére, kánai csodájára és a napkeleti bölcsek látogatására is.
A születés ünneplése azonban gyorsan elhalványodott, hiszen már a 4. század második felében majdnem mindenütt december 25-én ünnepelték Jézus születését. A karácsony december 25-én való megülése egyébként nyugatról terjedt el.
Urunk megjelenésének ünnepén Az imaórák liturgiájának (zsolozsma) esti dicsérete a következőket mondja: „Három csodát ünneplünk ezen a szent napon: Ma a csillag elvezette a bölcseket a jászolhoz, ma borrá lett a víz a menyegzőn, ma a Jordánban Krisztus felvette János keresztségét, hogy üdvözítsen minket, alleluja." Itt meg kell jegyezni, hogy Krisztus megkeresztelkedésének ma külön ünnepe van, amely 2005-ben január 9-re esik.
Számos országban, így Magyarországon is a január 2. és 8. közötti vasárnapon van Urunk megjelenésének ünnepe. Az előttünk álló évben január 2-án tartjuk. Szlovákiában január 6-án ünnepeljük Urunk megjelenését. Itt január 2-án a karácsony utáni 2. vasárnap van.
II.
Urunk megjelenésének ünnepén régi szokás szerint vizet szentel az egyház. Innen a vízkereszt név is. Ezzel a vízzel áldják meg a lakásokat, és az ajtóra írják a következő betűket: G + M + B. Az első betű elé kerül az évezred és évszázad, az utolsó betű után pedig az évtized és az év száma. Tehát: 20 + G + M + B + 05. Jelentése: Christus Mansionem Benedicat (Krisztus áldja meg e hajlékot). A népi hagyomány a háromkirályok kezdőbetűjét látja e betűk mögött (Gáspár, Menyhért, Boldizsár). Hogy hányan voltak és pontosan kik, az nem egészen világos. A katakombák művészei a legtöbb esetben három „bölcset" festenek meg. Hogy hárman voltak, arra az ajándékok számáról következtettek (arany, tömjén, mirha). Először Órigenész mondja ki ezt a számot 240-ben. A ma „ismert" nevek csak a 9. században bukkannak fel.
