Urunk megjelenése
Szerző: Herdics György
I.
Január 6-án a pogány egyiptomiak a napfordulót ünnepelték. Hogy mikor is keletkezett Urunk megjelenésének ünnepe, azt viszonylag pontosan tudjuk. Valószínű, hogy először valamikor 312 és 325 között gyűltek össze a keresztények megülni ezt az ünnepet. A 3. század vége felé már számos helyen elterjedt. Keleten ezen a napon emlékeztek Jézus születésére, keresztségére, kánai csodájára és a napkeleti bölcsek látogatására is.
A születés ünneplése azonban gyorsan elhalványodott, hiszen már a 4. század második felében majdnem mindenütt december 25-én ünnepelték Jézus születését. A karácsony december 25-én való megülése egyébként nyugatról terjedt el.
Urunk megjelenésének ünnepén Az imaórák liturgiájának (zsolozsma) esti dicsérete a következőket mondja: „Három csodát ünneplünk ezen a szent napon: Ma a csillag elvezette a bölcseket a jászolhoz, ma borrá lett a víz a menyegzőn, ma a Jordánban Krisztus felvette János keresztségét, hogy üdvözítsen minket, alleluja." Itt meg kell jegyezni, hogy Krisztus megkeresztelkedésének ma külön ünnepe van, amely 2005-ben január 9-re esik.
Számos országban, így Magyarországon is a január 2. és 8. közötti vasárnapon van Urunk megjelenésének ünnepe. Az előttünk álló évben január 2-án tartjuk. Szlovákiában január 6-án ünnepeljük Urunk megjelenését. Itt január 2-án a karácsony utáni 2. vasárnap van.
II.
Urunk megjelenésének ünnepén régi szokás szerint vizet szentel az egyház. Innen a vízkereszt név is. Ezzel a vízzel áldják meg a lakásokat, és az ajtóra írják a következő betűket: G + M + B. Az első betű elé kerül az évezred és évszázad, az utolsó betű után pedig az évtized és az év száma. Tehát: 20 + G + M + B + 05. Jelentése: Christus Mansionem Benedicat (Krisztus áldja meg e hajlékot). A népi hagyomány a háromkirályok kezdőbetűjét látja e betűk mögött (Gáspár, Menyhért, Boldizsár). Hogy hányan voltak és pontosan kik, az nem egészen világos. A katakombák művészei a legtöbb esetben három „bölcset" festenek meg. Hogy hárman voltak, arra az ajándékok számáról következtettek (arany, tömjén, mirha). Először Órigenész mondja ki ezt a számot 240-ben. A ma „ismert" nevek csak a 9. században bukkannak fel.
III.
Urunk megjelenésének ünnepén a diakónus, a pap, esetleg más alkalmas segédkező meghirdetheti a változó ünnepek rendjét. Ez az evangélium után történhet a következő szöveggel: „Tudjátok meg, szeretett testvérek, hogy miként az Úr Krisztus születésének örvendeztünk karácsony ünnepén, úgy Isten irgalmából már most meghirdetjük nektek a Megváltó föltámadásának ünnepét. Hamvazószerda és a negyvennapi szent böjt kezdete február hónap 9. napján lesz ebben az évben. A mi Urunk, Jézus Krisztus föltámadását szent örömben március 27-én ünnepeljük, az ő dicsőséges mennybemenetelét május 8-án, pünkösdnek ünnepét május hónap 15. napján, a legméltóságosabb oltáriszentség ünnepét pedig május 29-én. Idén november 27-én lesz advent 1. vasárnapja. A Boldogságos Szűzanyának, az apostoloknak és a szenteknek ünnepein, valamint halottak napján is egyházunk Urának, Jézus Krisztusnak húsvétját hirdeti. Neki, Krisztusnak, aki volt, aki van és aki majd eljön, az Idők Urának legyen tisztelt és dicsőség mindörökkön örökké."
IV.
A napkeleti bölcsek királyok voltak. Igaz, az Írás nem ad hírt arról, hogy valóban királyok voltak, vagy - ahogy az imént is említettük -, valójában hányan voltak. Mégis, ha számba vesszük azt, hogy az akkori időkben a Biblia és az asztronómia ismeretében a papokon kívül leginkább csak az uralkodók voltak jártasak, akkor az ősrégi tradícióból „kiolvashatjuk", hogy az uralkodók elsődleges feladata az, hogy hódoljanak az Úr előtt.
A jászol körül egy asszony van, a Boldogságos Szűz. A többiek mind férfiak, mégpedig az imádság emberei. Ugyanakkor a tudomány művelői is. A mának ez azt az üzenetet közvetíti, hogy az egyház nem valamiféle „asszonyi gyülekezet", ahogy sokan és sokszor értelmezik. Bocsánat: nem öregasszonyok közössége. Mindenkinek megvan a helye! A tudomány művelőinek - ellentétben a gyakori véleménnyel, amit főképp az előző társadalmi rendszerben hangoztattak -, szintén itt a helyük. Igaz, Isten kereséséhez többre van szükségünk, mint jártasnak lenni a tudományban. Olyan lelki alázat kell hozzá, mely megérteti velünk azt, hogy emberi lehetőségeinknek, ismereteinknek határai vannak.
V.
A betlehemi csillag a bölcsek számára az egyetlen igaz csillag volt. Érdemesnek tartották arra, hogy nyomába szegődjenek, vándoroljanak, vállalják az út nehézségeit. Akkor is, éppúgy, mint ma, voltak más csillagok is. Csillagok, melyek ugyan „fénylettek", mégsem az igazi Fény felé vezették az embereket. Ma is vannak csillagok: sztárok. A művészetek különböző ágaiban, a politikában s életünk számtalan területén. És sokan tényleg a Fény felé, Jézus felé vezetik az embereket. Művészetükkel, értékrendjükkel az „odafönt valókat" szolgálják. De itt a másik oldal is: amikor csak saját fényükkel törődnek a sztárocskák-csillagocskák. S a tömegek hajlamosak szinte isteníteni őket…
Mindenható és drága Mester,
sokszor feltártad tenmagad
csodás csodákkal:
ez ünnepen nagyon!
Időkeréken visszaforgatod
hogy borrá vált a víz és nem fogyott
az öt kenyér apostolok kezén.
Magas királyi székből, Pásztorunk,
lelkünkre küldjed Lelkedet,
Ki Jordán hűs vizére szállt
s míg önt vizet Keresztelő,
galambnak szárnya csattogott.
Igazság tűzborával töltsed el
híveid szívét, ki egykoron
Szavaddal víz ízét
jó borrá változtattad át.
Az égi lakomára hívj, ó Pásztor,
világi éhség tűnjön el,
örök világod ételével hizlalj,
erényed szent ajándokát betöltsed
kelyhünk öblébe és az ördög
erőszakának inni onnan nem szabad.
S ha szódra lelkünk új hazába tart,
oda, ahonnan csillag fénye hullt,
a jászol kisdedét imádó mágusokra:
repítsd feléd, ó Pásztorunk, a lelkünk,
ki teljes háromságban élsz s uralkodol
s király vagy mindörökké,
ámen.
Missale Gothicum
(7. századi gallikán misekönyv)
