Urunk megkeresztelkedése
Szerző: Kovács Violetta
A virágkompozíció önmagában kifejezi az ünnep tartalmát: a terméketlen, durva kavicsok minket jelképeznek. Nehézkesek vagyunk a hitre, gyöngeségeink elbátortalanítanak. A próféta méltán hasonlít bennünket vakokhoz, börtönben sínylődő foglyokhoz. Isten azonban nem hagyja magára az embert. „Krisztus megkeresztelkedett a Jordánban. Nem azért, hogy megszentelje a víz, hanem ellenkezőleg: ő szenteli és tisztítja meg mindazt, amihez csak hozzáér" - írja egy 5. századi szerző az evangéliumi jelenetről. Egykor tűzoszlop vezette Isten népét a Vörös-tengeren át. A keresztségben Krisztus nyit utat valamennyiünk számára az örök üdvösségre. A Szentlélek és az Atya tesznek tanúságot róla.
Az oltáron elhelyezett kompozíciót szemlélve magamra ismerek. Szavaim, tetteim, megnyilvánulásaim alapján rám is vonatkoznak Ezekiel próféta szavai: „a kőszívet kiveszem kebletekből, és érző, eleven szívet ültetek helyébe". Sőt, a vízben álló kavicsok a hatvannyolcadik zsoltár szavait is eszembe juttatják: „Ments meg engem, Istenem, mert a víz már torkomig ér". De nem a halálé az utolsó szó: „a legsötétebb ég alatt, Isten, téged találtalak. A legmélyebb örvény felett, Uram, én téged leltelek. A csillagtalan éjjelen egy láng lobog a lelkemen" - írja Babits Mihály. Az élettelen kavicsok közül friss zöld, erős hajtások törnek az ég felé, koronájuk pedig, mint a bíbor. Krisztus az Élet, aki Szentlelkével az én életemet is megújítja.
Hozzávalók:
- 10-12 szál vörös amarillisz,
- üvegváza,
- kavicsok,
- bambusz,
- Kenzán-tű (virágtüske),
- dekorációs drót.
Elkészítés:
Az amarillisz szálakból készítsünk csokrot. Amennyiben a virágok szára gyönge, tegyük középre a bambusz szálat, és dekorációs dróttal kössük át a csokrot. Az egészet állítsuk a váza alján elhelyezett virágtüskébe, és a kavicsokkal támasszuk ki. Az is előfordulhat, mint a képen látható csokornál, hogy olyan friss, erős amarillisz szálakat találunk, hogy nincs szükség a virágtüskére, mert a csokor önmagában megáll. Ne felejtsünk vizet önteni a kompozícióhoz!
„Adjátok meg az Úrnak, Isten gyermekei,
adjátok meg az Úrnak a nevét megillető dicsőséget,
imádjátok az Urat szent ünnepi díszben!
Áldja meg Isten az ő népét: adjon neki békességet!
Az Úr szava zúg a vizek árján,
az Úr lebeg a nagy vizek fölött.
Az Úr szava telve erővel, az Úr szava telve fönséggel.
Áldja meg Isten az ő népét: adjon neki békességet!
A dicsőség Istene mennydörög,
templomában mindenek az ő dicséretét zengik.
Az Úr trónol a vízözön fölött, az Úr király örökké.
Áldja meg Isten az ő népét: adjon neki békességet!"
(Zsolt 28.)
