A Duna Gibraltárja
Szerző: Harmath Károly OFM
Fotó: Harmath Károly OFM
A történelmi adatok arról tanúskodnak, hogy a jelenlegi vár már legalább a harmadik ezen a helyen. A péterváradi vár 1692 és 1780 között nyerte el mai formáját. Tervezője, a francia mérnök: Sebastian Voban márki Európa kora legjobban védett várának képzelte el, amit sikerült is megvalósítani. Így a jól kigondolt védelmi rendszerrel rendelkező vár bekerült Közép-Kelet Európa nagyobb várainak a sorába. A várkomplexum látványa csak sejteti, hogy az erődítmény 112 hektáron fekszik. A látogató, aki sétát tehet a földalatti védelmi folyósokon, az idegenvezetőtől megtudhatja, hogy tulajdonképpen négyszintes alagútrendszerről van szó, amelynek hossza eléri a 16 kilométert, a turista ennek azonban csak bizonyos részeit járhatja be. Ahhoz, hogy behatóbban megismerkedjen a várnak és környékének a múltjával, el kell látogatnia az Újvidéki Városi Múzeumba, ahol régészeti maradványok tanúsítják, hogy itt már a kőkorszakban is település állott.
Nem csoda tehát, hogy a rómaiak is kihasználták a hadászati szempontból is biztos terepet. Ők a Cusum nevet adták az itt emelt erődítménynek és az azt körülvevő falunak. A birodalom eleste után a vár ebek martaléka lett. S így maradt ez egészen a 13. századig, amikor ciszterciek kezébe került a környék. A római vár helyén vagy annak maradványain – a tisztázás még a régészekre vár – a troisfontaines-i ciszterciek emeltek maguknak monostort, amit később valódi vármonostorrá alakítottak át. Monostoruk Bélakúti (Belafons) Ciszterci Apátság néven került be a történelembe. Az apátság adománylevelét IV. Béla királyunk írta alá 1237. június 24-én. Az alapító levélben többek között ez áll: „A Szerémségben Péternek, Turwey fiának örökös javai, melyek az illetőnek hűtlensége miatt, mivel a király anyját megölvén felségsértést követett el, a királyi kezekre visszaszállnak… Ámbár kedves anyánknak lelki üdveért a fennemlített Péternek – kinek gonosz merénylete folytán öletett meg – Isten egyházának kellett volna ajándékoznunk, mindazonáltal ezen birtokokat, saját és édesanyánk lelke üdveért örökös alamizsnaként adjuk a fönnemlített egyháznak”. A ciszterciek azonban nemcsak a várat kapták meg, hanem Újvidék határának nagy részét is. A cisztercita monostor a 13. és 14. században élte fénykorát. Az apátság nevét említő utolsó hivatalos dokumentum 1338-ból maradt ránk. Később a „péterváradi apátság” elnevezés bukkan fel. A 2002-ben és 2003-ban végzett régészeti ásatások és a modern technika vívmánya, a számítógép ma már vizuálisan is elénk tárja, milyen is lehetett az erődítménnyel egybekötött apátság. A jelenleg is tartó régészeti ásatások bizonyára még sok mindent elárulnak majd erről a korról.
Nem tudjuk, miért néptelenedett el a monostor, de azt igen, hogy a török hódoltság idején, miután a várat 1526-ban elfoglalta Nagy Szulejmán szultán – és az 160 éven keresztül török kézen is maradt – a vár lepusztult.
A mai – harmadik – vár 1951-ig katonai célokat szolgált, míg napjainkban a kultúra, a művészet és a turizmus szolgálatában áll. A látogatót nemcsak az Újvidék városára nyíló szép kilátás vonzza ide, hanem a várfalak, a Szent Lajos bástyán álló óratorony, a barokk kapubejáratok, a nagyszámú alagút és lépcsőzet, a földalatti katonai folyósok, a kilátók, a művészeti galériák és a múzeumok kínálata is. Egy kis bosszankodásra azonban számítani kell, hiszen az ásatások, melyek az utóbbi években rendkívül sok adattal gazdagították az eddigi ismereteket a várról, még tartanak. Újvidék egyébként csak később jött létre a Duna bal oldalán lévő mocsaras területen, ahol a katonaságot ellátó kereskedők és iparosok telepedtek le. Mária Terézia 1748. február 1-jén nyilvánította szabad királyi várossá Neoplanta, Újvidék, Neusatz, Novi Sad néven.
Aki még ennél is többet szeretne látni, végigsétálhat a vár tövében elterülő Pétervárad városka gyönyörű barokk épületekkel szegélyezett utcáin, megtekintheti a vár aljában a Szent György-templomot, amely a Vajdaság legszebb barokk temploma. A mai Katonai Kórházat szemlélve elmerenghet II. József rendelkezésein, aki többek között az ősi ferences rendházat hadikórházzá alakíttatta át. A látottak után pedig elzarándokolhat a Tekija (törökül: dervisek kolostora) nevű Mária kegyhelyre, ahol Savoyai Jenő győzedelmes csatát vívott a törökökkel, s amelyet az újvidéki katolikus hívek sokasága keres fel Havas Boldogasszony búcsújának napján.
