Életmentés szervadományozással
Amikor „új ember” születik
Szerző: Gábor Adrienn Angéla
Sajnos számos olyan betegség van, amelynél az egyetlen gyógyító eljárás a megbetegedett szerv cseréje. Vannak olyan szervek, amelyeknél áthidaló megoldással elodázható vagy elkerülhető a transzplantáció, mint például a vesénél. A tüdő, a szív, a máj esetében azonban nincs más megoldás. Manapság egyre természetesebbek és gyakoribbak a szervcsereműtétek, mert a kutatóknak sikerült olyan gyógyszereket kifejleszteniük, amelyek megakadályozzák a transzplantáció sikertelenségét, a test által idegenként felismert, beültetett szerv kilökődését. Az átültethető szervek száma azonban jóval kisebb, mint ahány embernek szüksége lenne e műtéti beavatkozásra. Ebből az következik, hogy azoknál a szerveknél, amelyeknél nincs mód az áthidaló megoldásra vagy alternatív kezelésre – mint a dialízis a vese esetében – ott a betegek egy része meghal, mielőtt megkaphatná az életet jelentő csereszervet. Ezért a világon mindenütt törekednek arra, hogy az átültethető szervek számát növeljék.
– Ezek a szervek rendelkezésre állnának, de különböző okok miatt nem jutnak el odáig, hogy kiemeljék és átültessék egy élő testbe. Sokan eleve megtagadják az önkéntes szervfelajánlást, illetve vagy önmaguk, vagy hozzátartozóik elzárkóznak attól, hogy haláluk esetén donorok legyenek. Az egészségügy megfelelő szervezettsége is hiányzik ahhoz, hogy tömegessé váljék a szervátültetések száma. A halott testből szervet kiemelni ugyanis szoros időkorlátok között lehetséges csak, pusztán addig, ameddig gépekkel fenntartható annak működőképessége – mondja dr. Lang György mellkassebész, a tüdőátültetés hazai specialistája.