Nézőtér
Szerző: Nevelős Zoltán
Shrek 2.
A 2001-ben készült Shrek nemcsak a számítógépes animáció lehetőségeinek látványos bemutatásával nyűgözte le nézőit, de a történet ötletgazdagságának is oroszlánrésze volt a sikerben. A folytatás mind a fantáziavilág hatásos megjelenítésében, mind szellemiségében és szellemességében az eredeti zsenialitásához fogható. Az első rész Shrek és Fiona hercegnő egybekelésével ért véget, az új történet innen indul. Boldogan élnének lápi kunyhójukban, ha a kedves papáék meghívására útra nem kelnének. A hét határon túli királyságban aztán a Jótündér aljas cselszövése sodorja veszélybe hőseink boldogságát. A repkedő tündér néni (vagy inkább boszorkány) ugyanis nem hajlandó belenyugodni, hogy nem az ő fiacskája, a nyámnyila, de gátlástalan Szőke herceg nyerhette el Fiona hercegnő kezét. Ebben a mesevilágban sok minden a fonákjára van fordítva, de így még hívebb is a mesék derűlátó szemléletéhez és oktató céljához: ne tévesszen meg a csillogó külső, a belső érték alapján ítélj! A zöld, otromba, melák Shrek ennek a kettősségnek a megtestesítője, hiába rémüldöznek tőle az emberkék, a filmet néző gyerkőcök (és a már csak lélekben gyerkőcök), azért tudják, hogy a mogorva modor szeretetre méltó jellemet rejt.Zsernyákok (Kopps)
A bűnözés hiánya is lehet csapás, ezt kell átélniük egy svéd kisváros rendőreinek, amikor megtudják, hogy náluk annyira jó a közbiztonság, hogy gazdaságossági okból a minisztérium meg akarja szünteti a helyi rendőrőrsöt. Egy kiutat találnak csak, növelni a bűncselekmények számát (a nulláról). Ebben pedig akkor a legeredményesebbek, ha saját kezűleg követnek el rémesebbnél rémesebb merényleteket a közrend ellen, amelyek azonban nemhogy feletteseik, de még a helyi lakosság számára sem elég meggyőzőek, nemhogy ijesztőek lennének. A felénk jórészt ismeretlen színészek által eljátszott komédiában nagyjából egyensúlyban vannak a nevettető poénok a kissé erőltetettekkel, de a „fárasztó” vígjátékok műfajában mindenképp a legkedvesebb darabok között van e nálunk szinkronizálva bemutatott svéd film.
Édes álmok (Skagerrak)
Két magára utalt munkáslány, egy angol és egy dán egy olajfúró sziget takarításából érkezik a szárazföldre, Skócia egyik északi kikötővárosába. Meglehetősen kilátástalan helyzetben kap a dán lány ajánlatot egy arisztokrata családtól: busás jutalom ellenében béranyasággal segítse ki őket az utódtalanság kelepcéjéből. A további fejleményekben aztán még egy glasgowi autószerelő műhely gyászoló legénységének is fontos szerep jut. A borús téma ellenére ez a dán-skót koprodukcióban készült film a klasszikus vígjáték szabályai szerint épül fel: van benne félreértés, személycsere, cselszövés és románc, a szálak hibátlanul fonódnak egymásba. És miközben hallatlanul mulatságos, olykor kifejezetten nevettető a váratlan fordulatokkal teli cselekmény, az emberábrázolás terén mintha egymást erősítené a dán és a skót filmek mély emberszeretete, humora és pontossága, ami a társadalmi helyzetrajz terén is megmutatkozik. A Mifune utolsó dala című Dogma-film rendezője, Soren Kragh-Jacobsen és főszereplője, Iben Hjejle ismét remekelnek, produkciójuk most kifejezetten szórakoztató, ám nem kevésbé mély és sokat mondó korunk tévelygő emberfiguráiról.
