Népek zarándoklata Máriacellben
Az új ruha és ékességei
Szerző: Szerdahelyi Csongor
Tavasz van. Ilyenkor szokás új, a télinél világosabb, könnyedebb ruhát ölteni magunkra. A kis Jézust karjában tartó máriacelli Szűzanya is így cselekedett. A május 21. és 23. között zajló Népek Zarándoklata alkalmából ő is új ruhába öltözött. Fehér palástját nem drágakövek, arany- és ezüsthímzések díszítik, de mégsem dísztelen. Nyolc kis címer az ékessége, a Közép-európai Katolikus Találkozó nyolc országáé. Azon országoké, melyek több mint egy esztendőn át készültek erre a zarándoklatra, egymásért imádkoztak, egymás nemzeti zarándoklatain vettek részt, közös feladatainkról, megoldandó gondjainkról tartottak nemzetközi tanácskozásokat.
A hagyományait tekintve hatalmas, fizikai valóságában azonban apró alpesi kegyhelyen ezen a hétvégén viszont csak a lelkekben volt tavasz. Az idő hideg, és rendkívül csapadékos volt. Az ezerötszáz busszal érkezett közel százezer zarándokot, közöttük mintegy tízezer magyart útban a szabadtéri szentmisék helyszínére, a szentmisék alatt, valamint a fiatalság sátortáborában bizony „csak” a Szűzanya köpönyege melegítette.
Ezen a tavaszi hétvégén mégis melegség töltötte el a szíveket, hiszen e nyolc ország katolikusai, élükön a pápa személyes küldöttjével, püspökeikkel és papjaikkal, ilyen népes imaközösséget még sohasem alkottak.
S e nyolc ország népének van miért közösen hálát adnia és van mit együtt kérnie. Hálát kell adnunk, hogy egyházaink a fél évszázados ateista diktatúra évtizedeit túlélték, és másfél évtizede visszanyerték szabadságukat. Hálát kell adnunk azért, mert a visszanyert szabadság keretei között megszerveződtek és működőképesek intézményeink, vannak szerzetesi és papi hivatásaink, és vannak az áldozatoktól, a lemondástól vissza nem riadó keresztény családjaink, amelyek a jövő zálogai. S természetesen közösen kérnünk is van mit: hogy a szívekben felhalmozódott előítéletek, a népek közötti félreértések egymás jobb megismerése révén csökkenjenek, megszűnjenek, és hogy az egyesülő Európában vallási és nemzeti értékeink ne sérüljenek, hanem mindannyiunk életét gazdagítsák.
A máriacelli zarándoklaton résztvevők most ismét megtapasztalhatták, hogy az úton levésnek ez a módja nem kéjutazás. Az áldozat, a lemondás, a fáradság bizony mindig is része volt az igazi zarándoklatoknak. A megérkezés, az egymással és Máriával való találkozás, az egyéni és a közösségben végzett imák azonban bőségesen kárpótolják a zarándokot.
A szent helyek felkeresése egyidős az emberi társadalom megszületésével. Ősi igénye az embernek, hogy időről időre felkerekedjék, és fáradságot nem kímélve, magányosan vagy közösségben, áldozatok árán is, de eljusson a világ olyan pontjaira, ahol hite szerint közelebbi kapcsolatba kerülhet Istennel, ahol megtapasztalhatja a teremtett világ nagyszerűségét és bemutathatja személyes áldozatát, hódolatát. A mostani zarándoklatot közösségépítő jellege tette különlegesen gazdaggá.
A világ első turistaútvonalai a zarándokútvonalak voltak, és ezek keresztbe-kasul szelték, szelik ma is a világot, s azon belül földrészünket is. Európa éppen a zarándokcélpontok vonzása által, a közelebbi és távolabbi területek megismerése és a különböző népek zarándokutakon való összetalálkozása által, a közös cél felé való törekvése révén állt össze erkölcsi és kulturális egységgé és közösséggé. A közép-európai nyolc ország mostani közös máriacelli zarándoklata ezen ősi, de ma is időszerű hagyományt volt hivatott folytatni. Hogy a tavasz véglegesen diadalmaskodjék a szívekben honoló tél felett.
