Imádjuk az abszolút fölséget!
Szerző: Verőcei Gábor/MK
Szentháromság vasárnapja egy olyan főünnep, amelynek a többi főünneptől (karácsony, húsvét, pünkösd) eltérően nincsenek néphagyományai. Erről árulkodik jeles néprajztudósunk, Bálint Sándor könyve, mely ismerteti a pünkösd valamint az úrnapja hagyományait, de Szentháromság vasárnapjáról egy szót sem ejt. Indoka nyilvánvaló: Szentháromság vasárnapjának nincs hagyományvilága. Pedig a Szentháromság iránti tisztelet mindig megvolt, de különösen a 18. századtól, amikor templomokat építettek és a pestisjárványok elmúltával Szentháromság-szobrokat emeltek a tiszteletére. A székesfehérvári egyházmegyében pedig régtől fogva egyházmegyei zarándoklatot vezet a mindenkori püspök ezen a napon Máriaremetére. A tisztelet tehát létezett, de a népi hagyomány nem alakult ki mellette. Miért? Titok! Mint ahogy maga a Szentháromság is titok (mysteria absoluta). Két okból is abszolút titok: mert értelmünkkel nem tudunk rájönni, csak a kinyilatkoztatásból tudunk róla; még ha tényét a kinyilatkoztatásból tudomásul is vesszük, továbbra sem tudjuk megérteni, hogyan lehet az egy Istenben három személy, az Atya, a Fiú és Szentlélek.
