Verseczy Mária a kőbányai nyári napközis táborról
Legyetek jók, ha tudtok
Szerző: Pallós Tamás
Fegyelmezésre jóformán nincs szükség. A gyerekek tudják, egyetlen feltétele van annak, hogy részt vehessenek a tábor programjain, ha betartják az alapvető viselkedési szabályokat. S mivel nagyon szeretnek oda járni, önmagukat és olykor egymást is fegyelmezik. 1996-óta nyújt általános iskolás gyerekeknek tartalmas nyári időtöltést a kőbányai (Szent György) hittanos napközis tábor. Az alapítót, Verseczy Mária nyugdíjas tanár-hitoktatót kértük, meséljen mindarról, ami az elmúlt nyolc esztendőben történt.
– Harmincöt évig voltam aktív pedagógus, és sokat táboroztattam gyerekeket. Az énektanítás mellett negyvenöt évig kántorkodtam, a 80-as években hittant is oktattam. 1988-ban mentem nyugdíjba, de egy pillanatra sem távolodtam el az ifjúságtól. Nyaranta fájó szívvel tapasztaltam, hogy leggyakrabban az utcán találkoztam a gyerekekkel. A szülők dolgoztak, ők pedig nem akartak önkormányzati táborokba menni. Unatkozva csellengtek az utcán, otthon pedig a számítógép előtt múlatták az időt. Egyik kolléganőmmel arra gondoltunk, mi lenne, ha kirándulásokat szerveznénk a gyerekeknek. Nagyon sokan jelentkeztek. Így merült fel a gondolat, hogy a Szent György plébánián napközis tábort szervezhetnénk. Anyagiak nélkül kezdtünk hozzá, így csak olyan programot szerveztünk a húsz-huszonöt gyereknek, ami nem került pénzbe. A hívek viszont kosárszámra hozták az ennivalót, a nagymamák beálltak főzni, és a plébánia is segített. A szülők nagyon örültek, hogy egy hónapig jó helyen tudhatták a gyerekeiket. A tábor végén szervezett közvélemény-kutatásból az derült ki, hogy mindenkinek nagyon tetszett minden, az egyetlen negatív kritika az volt, hogy túl rövid ideig tartott a tábor…
– A következő évben már egész nyáron várták a gyerekeket. Hogyan sikerült munkatársakat toborozni s megfelelő helyszínt találni?
– Körbejártam az ismerős pedagógusokat, és megkérdeztem őket, felajánlanának-e öt napot a nyári szabadságukból, dolgoznának-e társadalmi munkában a táborban. Sokan örömmel vállalkoztak erre. Később főiskolás, egyetemista fiatalok is jelentkeztek segítőnek. Pályázatokat adtunk be, támogatott minket a Hitoktatási Felügyelőség, a fővárosi és a X. kerületi önkormányzat. Két évig a Szent László plébánia közösségi háza adott otthont a tábornak, majd mivel kicsinek bizonyult, 1999-ben a Sibrik Miklós Úti Általános Iskolába tettük át „székhelyünket”. Az épület néhány termét és kiegészítő helyiségét annak fejében adta át az igazgató, hogy társadalmi munkában, szülői közreműködéssel kifestettük az iskola egy-egy előre meghatározott részét. Idén sajnos másik helyszínt kell keresnünk, ugyanis a leépítések következményeként megszüntetik.
– Kiemelne néhányat a számtalan program közül?
– A tábornak mindig van egy-egy központi gondolata. Eddig Jézus, az Atya, a Szentlélek, a Szentháromság, a millennium, az új évezred kezdete, a szentmise, illetve a tízparancsolat jegyében zajlottak a nyarak. A tábor „menetrendje” szerint hétfőn kézműves napot tartunk, kedden uszodába megyünk, szerdán kirándulunk, csütörtökön különleges helyekre látogatunk (városnézés, múzeum, könyvtár, táncház, üzemlátogatás, író-olvasó találkozó stb.), pénteken pedig sportnapot tartunk. Minden hétnek van egy jelszava, melyet követve a hittanórákon tanultakat próbáljuk életre váltani. Gyakran megyünk templomba is, ahol a gyerekeknek lehetőségük nyílik arra, hogy megismerjék a templomi berendezéseket, a szentmise részeit, s a különböző vallási szokásokat. A csütörtöki programok nagyon változatosak, izgalmasak. Egyik alkalommal például felmehettek a gyerekek a kőbányai Szent László-templom tornyába, megnézhették az óraszerkezetet. Kerületünk alatt mintegy harminchárom kilométernyi pincerendszer alakult ki a 19. század közepéig tartó kőbányászat eredményeként. A gyerekek idegenvezetővel bejárták a pincéket, miközben azt is azonosíthatták, hogy éppen melyik utca alatt sétálnak. Jártunk kőfaragó műhelyben, megnéztük a Közlekedési Múzeumot, a szentendrei Skanzent, az újpesti Kölyökparkot, ismerkedtünk a szerzetesrendekkel… A megspórolt pénzből egy-egy nagyobb kirándulást szerveztünk a tábor utolsó hetében.
– Hogyan tovább? Mi lesz a napközis tábor további sorsa?
– Készülünk az idei nyárra, s alkalmas iskolát keresünk a tábor helyszínének. Már korábban megfogalmazódott bennem, milyen jó lenne, ha akadna egy friss nyugdíjas, aki át tudná venni a szervezést, és folytatni tudná a megkezdett munkát, mert nekem már egyre nehezebben megy. Titokban azt remélem, hogy más kerületek, plébániák is kedvet kapnak hasonló nyári programok szervezéséhez. Szívesen látjuk mindazokat, akik szeretnék megnézni, hogyan zajlik az élet a táborunkban.
