Szaléziak a kallódó fiatalokért
Savio Szent Domonkos és mai követői
Szerző: Pallós Tamás
„Teljesen az Úr szelleme szerint való lelket ismertem meg ebben a serdülő fiúban, s nem kevésbé elcsodálkoztam azon a munkán, amelyet az isteni kegyelem már ennyire zsenge korban végezni tudott” – írta Don Bosco ifjú tanítványáról, Savio Domonkosról (1842–1857), akit XII. Piusz pápa éppen ötven évvel ezelőtt avatott szentté. Az ifjú példája ma is sokak számára bizonyítja: nem lehetetlen vállalkozás az életszentségre való törekvés.
Savio Szent Domonkosról és a százötven éve, Bosco Szent János által alapított szalézi rend itthoni tevékenységéről Andrásfalvy Jánost, a rend ifjúságpasztorációs felelősét kérdeztük.
– Domonkos tanítója és atyai barátja, Don Bosco vallotta: lehetséges fiatalon is szentté válni, s a tökéletességre törekedni. Ezt bizonyítja, hogy az elmúlt másfél évszázad alatt sokan Savio Domonkos példája nyomán szentelődtek meg. Domonkos jó családból származott, a szülei sokat foglalkoztak vele. Hat testvérét elkötelezetten, öntudatosan, felelősségtudattal nevelgette, ugyanis ő volt a legidősebb közülük. Gyönge testalkatú gyermek volt, de áthatotta az elszántság, hogy mindig a jót tegye. Ötéves korában már buzgón ministrált (ő lett a ministránsok második védőszentje), s állhatatos szolgálata láttán megengedték neki, hogy hétévesen elsőáldozó lehessen. Ekkor, 1849-ben „forradalmi” elhatározással fogadalmat tett a gyakori szentáldozásra, gyónásra, az ünnepnapok megszentelésére. Legjobb barátjának Máriát és Jézust tekintette, s papírra vetette világhírűvé vált vezérelvét: „Inkább meghalok, mint hogy vétkezzem”.
– Nem vált szorongóvá, aggályoskodóvá?
– Hiba lenne Domonkos alakját szorongónak beállítani, még ha egyes életrajzok utalnak is ilyesmire. Legnagyobb felismerése abban rejlett, hogy Don Boscónál ráébredt: szentnek lenni vidáman is lehet, sőt éppen vidámságban kell szentté válni! Domonkos ettől kezdve úgy érezte, minden akadály elgördült az elől, hogy szentté válásának tervét valóra váltsa. Személyiségének igazi karaktere emellett a szeretet gyakorlásában mutatkozott meg. Nem volt törtető, noha eminens tanulónak számított. Társai felismerték megbízhatóságát, azt, hogy remek barát, akire mindig lehet számítani. Engedelmes volt, de nem gyáva megalkuvó módjára. Ha gúnyolták is, kiállt meggyőződése mellett. Nem volt ájtatoskodó „szentfazék”, de mély vallásosságából fakadóan igyekezett elkerülni, hogy Istent megbántsa. Egy alkalommal például magára vállalta egy gyerekcsíny következményét, hogy megóvja két iskolatársát a kirúgástól, máskor még az életét is kockára téve, ráébresztette dühtől tajtékzó társait, hogy milyen elvetemült cselekedetre készülnek könyörtelen kőpárbajukkal. Pajtásai halált megvető bátorságán megdöbbenve elálltak szándékuktól, és később szívből meg is bánták azt.
– A rend hivatásában központi szerepet játszik a fiatalok, s a hátrányos helyzetűek felkarolása. Milyen ma a szalézi rend hazai helyzete?
– A rendszerváltást követően sikerült visszaszerezni a korábban államosított intézményeinket: iskoláink, kollégiumaink újra működnek. Oratóriumnak nevezzük az olyan központokat, melyek a fiatalokat befogadják. Ez egyszerre otthon, egyszerre plébánia, amely evangelizál, iskola, amely az életre tanít, játszótér, ahol a fiatalok jóbarátként találkozhatnak. Ma, amikor az ifjak sokszor még családi körben sem érzik otthon magukat, igyekszünk megmutatni, mit jelent a családiasság. Rendünk úgy van jelen a társadalomban, hogy szülőkkel, nevelőkkel, önkéntesekkel közösséget alakítva próbáljuk felkarolni a rossz anyagi körülmények között élő, családi problémákkal, tanulási nehézségekkel küzdő fiatalokat. Befogadjuk őket, ha hozzánk fordulnak, esetleg továbbküldjük őket megfelelő helyekre, ahol további segítséget kaphatnak. A kollégiumainkba olyan gyerekeket is felveszünk, akik mögött nincs megfelelő anyagi háttér, de ki akarnak emelkedni abból a környezetből, ahonnan érkeztek. Szeretnénk a szalézi család szellemében felnevelni őket. Az említett oratóriumot, a „nyitott kapuk házát” egy szabadidőközponthoz lehetne hasonlítani, ahová bárki bejöhet, s bekapcsolódhat a profán vagy vallásos jellegű programokba, ahol megvan a közös szórakozás, a játék és kirándulás lehetősége. A kortárscsoportok kialakításával a közösségi életet szervezzük meg.
– Hogyan foglalható össze a fiatalokért végzett szalézi munka lényege?
– Don Bosco munkát, kenyeret és mennyországot ígért a fiataloknak. Mi pedig csodálattal követjük őt a mai viszonyok között. Tevékenységünkbe minden korosztály és társadalmi réteg képviselője bekapcsolódhat. Elsődleges célunk a gyerekek, fiatalok globális felelősségtudatának kialakítása – felelősség egymásért és a környező világért. A világszerte elterjedt Szalézi Ifjúsági Mozgalomhoz olyan fiatalok társulnak, akik Don Bosco szellemiségét magukénak érzik, ami elsősorban a szolidaritás érzésében, a szegények, nélkülözők iránti nyitottságban nyilvánul meg. A mozgalomhoz tartozó fiatalok elsősorban más fiatalokon szeretnének segíteni: elkötelezetten, vidáman.
