Gaudenzio Ferrari festménye a SzépmÛvészeti Múzeumban

Az Eucharisztia imádása

Szerző: Prokopp Mária

A kép egy oltárépítmény oromzatán állt egy észak-itáliai templomban. Az ég felhői előtt angyalok hozzák le a földre az Eucharisztiát nagyméretű, reneszánsz monstranciában. Két angyal az előtérben fél térdre ereszkedve, nagy tisztelettel tartja az úrmutatót, és átszellemülten imádja a fehér ostyában, a kenyér színe alatt jelenlévő valóságos Istent és valóságos embert. Felettük két másik angyal is nagy hódolattal imádja az Oltáriszentségben titkon jelenlévő Istent. Mind a négy angyal életteljesen, szobrászian megmintázott, reneszánsz egyéniség, korabeli hajviselettel. Jelzik, hogy nemcsak a középkori ember, nemcsak a 13. századi Aquinói Szent Tamás szívében születtek meg az Oltáriszentséget dicsőítő fenséges himnuszok, hanem a felvilágosult, az evilági tudományokban magas színvonalon álló 16. századi embert is ugyanaz a mély hit hatja át.

A kép témája – az Eucharisztia imádása a szentmisén kívül is – igen aktuális volt a 16. század elején, amikor a festmény készült. A reformáció elindulásának ideje ez. Luther Márton már megfogalmazta és 1517-ben kifüggesztette pontjait Németországban. S bár Luther, az Ágoston-rendi szerzetes pap még évekig misézett a katolikus szertartás szerint, de elindult egy folyamat, amely az egyház tanítói tekintélyét megkérdőjelezve egyre több hitigazságot vont kétségbe. Így kezdték tagadni az Oltáriszentségnek a szentmisén kívüli valóságos jelenlétét, a presentia realis-t. Képünk viszont éppen ezt hangsúlyozza.

A reformáció elutasította az Eucharisztia áldozati jellegét is, a kép ezért ezt is hirdeti, amikor az aranyból készült félhold alakú tartóban, a lunulában elhelyezett átlényegült ostyában Krisztus kereszthalálát ábrázolja. A festmény tehát a katolikus tanítás összefoglalása, még a tridenti/trentói zsinat (1545–1563) előtt, az 1520-as években.

A teljes cikk >>>

> Cikk nyomtatása > Küldje el e-mailben

2010. június
Tartalom >>>