Jubiláló házaspárok találkozója Szent Család ünnepén
Erőforrás, kegyelmi esemény…
Szerző: Szarvas István
Fotó: Szarvas István
1, 25, 50 vagy 60 éve kötöttek házasságot. Ez az ünnep jelzésértékű mai világunk felé, ahol nagyon sok család élete válságban van. Erről az ünnepségről – amelyre idén december 30-án kerül sor – kérdeztem Jéger Károly apát urat, plébánost, valamint az egyházközség három tagját: Tóth Imrénét, Jacso Józsefet és feleségét, Erzsébetet.
Jéger Károly: – 1997-ben az akkori káplán, Gulyás Zsolt atya, aki a Házas Hétvége mozgalom tagjaival is foglalkozott, ősz elején megkérdezte tőlem: „Össze lehetne-e hívni a jubiláns házasokat Szent Család vasárnapjára, hogy ne csak egy szűk család eseménye legyen egy jubileum, hanem egy nagy család, az egyházközség is vegye körül szeretetével az az évben jubiláló házaspárokat?”
– Milyen volt a fogadtatás, mennyire volt könnyű megszólítani az embereket?
Jéger Károly: – Mivel jól előkészítették, nagyon hasznos és eredményes volt. Sok embert megszólítottak, sok család jött el. Örömmel láttam például, hogy az egyik idős házaspárt elhozta a fia, aki itt Mezőkövesden vezető beosztásban dolgozik. Együtt ült a szüleivel és figyelte a szentmisét. Azokat az imádságokat pedig, amikre még emlékezett, együtt imádkozta hálás szüleivel. Nagyon meleg és bensőséges hangulat uralkodott, ami mindenkit megérintett.
– A Házas Hétvége mozgalomba tartozók hogyan tudják kivenni a részüket ebből a programból?
Jacso Józsefné, Erzsébet: – A munka azzal kezdődik, hogy itt a plébánián a házasságkötési anyakönyvből kikeressük azokat a házaspárokat, akik az adott évben jubilálnak. Nem könnyű őket megtalálni, mert sokszor a lakcímük sem azonos. Gyakran rokonainkon, ismerőseinken keresztül jutunk el hozzájuk. Levelet írunk nekik, amit aztán személyesen viszünk el hozzájuk, mert a személyes megszólítás az, ami leginkább megérinti az embereket. Egyrészt rögtön látjuk a reakciót, hogyan fogadják a meghívást, másrészt ők is sokkal jobban ragaszkodnak aztán ahhoz, hogy ott legyenek. Hallottunk olyanokról, akik már rivalizáltak azzal, hogy ők kaptak meghívót, a másik viszont nem. Nem is egy olyan házaspár is volt, aki bár nem kapott meghívót, mégis eljött. Örömmel láttuk őket is.
– Hány házaspárt szólítanak meg egy évben?
Jacso József: – 60–70 meghívót szoktunk kiküldeni, de a megjelentek száma kevesebb, körülbelül 20–25 pár szokott eljönni. Nagy élmény a kézbesítés. Sokszor csodálkozva fogadnak bennünket, amikor megtudják, hogy házasságkötésük jubileumára hívjuk meg őket: „Erre még emlékszik az egyház, és erre gondot fordít?” A szülők legtöbbször örömmel továbbítják a fiataloknak a meghívást.
– Kikerül tehát a meghívó és elérkezik az ünnep. Hogyan zajlik le az összejövetel?
Jéger Károly: – A templomban kezdődik hálaadó szentmisével. Amikor a mise véget ér, a jubilánsok az oltárhoz mennek, és mindegyiket külön-külön megáldjuk, majd átadunk nekik egy kis emlékképet, ez az egyházközség figyelmessége. Ezután a hittanterembe megyünk át. Az utóbbi időben mindig valami meglepetéssel készülünk, például a plébánia kertjében azt az utat, amin végigmennek, mécsesekkel rakjuk ki. A szépen feldíszített hittanteremben terített asztal köré ülnek az ünnepeltek, a családtagokat is szívesen fogadjuk. Kultúrműsor következik. Két házaspár elmondja a találkozó történetét, majd beszélnek a lakodalmukról, családi életükről. A gyerekek, fiatalok is bekapcsolódnak a műsorba. Megszólítjuk a jubilánsokat is, hogy magukról, eddigi életükről, házasságuk emlékezetes eseményeiről, gyermekeikről meséljenek.
– A rendezőknek mit ad ez a találkozó?
Tóth Imréné: – A legelső alkalommal nagyon izgultunk. Annyira meghatódtam, hogy el is sírtam magam. Minden évben mi is nagyon várjuk őket, készülünk a találkozásra. Mécsesek, kis fenyőfák kerülnek az asztalokra…
Jacso Józsefné, Erzsébet: – Volt egy mozzanat, amikor a szentmisén a házaspárok felálltak, hogy az esketés szövegét újra elmondják. Egy idős bácsi reszkető kézzel fogta meg felesége kezét, hátuk mögött a gyerekeik törölgették a szemüket. Ezek azok az élmények, amelyek sokat tudnak adni. Sokan félelemmel jönnek, mert az évek során távol kerültek a templomtól, és nem tudják, mit kell ott tenni, végül pedig lelkendezve mesélnek róla, hogy milyen jó is volt. Mindannyian sokat kapunk ettől a találkozótól.
– Milyen a kisugárzása a találkozónak, hatással van-e a mai fiatalokra?
Jacso Józsefné, Erzsébet: – Egyik alkalommal a fiamék 1 éves házasokként voltak jelen, mi mint rendezők és a férjem nagybátyjáék mint 60 éves házasok. Bizony példaértékű volt, amit szívesen emlegetnek a fiatalok még ma is. Biztos, hogy van hatása, mert akik ide eljönnek, gyerekeikkel jönnek. Akik ma egyházi esküvőt szeretnének, azok sokszor nem mások, mint akik szüleiket kísérték valamelyik találkozóra.
Jéger Károly: – Egyik évben a következő gondolat állt a meghívó levélben: „Ebben az ideiglenes világban Önök kitartottak egymás mellett 25, 50, 60 esztendeig. Ez nem mindennapi dolog.” Sok veszélynek van ma kitéve a házasság, de Jézus azt mondja, hogy az az elkötelezettség, ami a szerelemből fakad, nem lehet ideiglenes, hanem a sírig kell, hogy tartson. Nekünk keresztényeknek a divat áramlataival szemben kell járnunk. Ehhez a szembejáráshoz rengeteg energia kell. A házasság szentségének kegyelmi forrásai adnak erőt, de emellett szükségesek ezek a külső kegyelmi események is. Én ennek tekintem ezt az ünnepséget.
