Helytállva hitben, hivatásban, családban és társadalomban

A hagyományos területeken kívül – a hitoktatás, a liturgia, a szentségek kiszolgáltatása stb. – manapság a Kolping családok a lelkiségi mozgalmak mellett mint az egyházhoz kötődő polgári szerveződések működnek. A katolikus civil szervezetekben rejlik ugyanis annak lehetősége, hogy hitből fakadóan tevékenykedjenek környezetük szociális problémáinak megoldásában.

A Magyar Kolping Szövetség tizenöt éve

A Magyar Kolping Szövetség tizenöt éve hozta létre első iskoláját néhány hátrányos helyzetű fiatallal Szekszárdon. Ma intézményeikben több mint hétszáz tanulót oktatnak. Hasonlóan eredményes a péti, az esztergomi és a gyöngyösi szakképző iskola is. Péten az előző tanévben készült el a kollégium, ahol a Nemzetközi Kolping Szövetség elnöke szentelte fel az első magyarországi Kolping kápolnát. Péten, a „Kincseink” feliratú épületben találnak fejlődési lehetőséget, szeretetet és befogadást a fogyatékos, máshol „nem kívánatosnak” minősített fiatalok.

A Magyar Kolping Szövetséget 1999-ben a magyar Katolikus Püspökkari Konferencia egyházi magántársulásként elismerve egyházi intézményfenntartói jogokhoz juttatta, amely ma már a szakképzés mellett általános iskolák és óvodák fenntartásával is segíti a fiatal családokat, illetve a hátrányos helyzetű gyermekek életesélyeinek javulását. Intézményeiben a hitet és hitvallást csak a nevelőktől várják el, befogadnak mindenkit, aki hozzájuk fordul. Budapesti iskolájukban – példaértékű módon – az egészséges gyerekekkel egy épületben alakítottak ki osztályt autista gyerekek számára. A Kolping családokban folyó munka mellett a szövetség szociális intézményeket is működtet. Két ilyen szerepet betöltő otthonukban, valamint gondozási központjukban közel háromszáz rászorulót, többnyire idős embert látnak el. Tizenhárom helyen működtetnek támogató szolgálatot, hogy a fogyatékos emberek mindennapi életét megkönnyítsék. Az alapító által elvárt tevékeny szeretet működik ezekben a közösségekben is.

Közösségben: közös hittel, bizalommal

Adolf Kolping egykori „négyes jel­szava” tömören fejezte ki az általa alapított egyesületek rendeltetését: légy elkötelezett keresztény, felkészült szakember, példamutató családfő és tisztességes állampolgár! A mai egyesületi alapszabály  lényegében ezzel megegyezően fogalmaz: a Kolping mozgalom célkitűzése hozzásegíteni az egyes embert ahhoz, hogy képes legyen helytállni a vallási életben, a hívatásban, a családban és a társadalomban. Ehhez a helytálláshoz ad erőt és hátteret a közösség, amelyben fontos a közös hit és a bizalom.

Ma a Kolping családok plébániai szin­ten szerveződnek, a helyi egyesületek egy vagy több egyházmegye szintjén alkotnak szövetségeket, majd az egyes országok képeznek nemzeti szövetségeket. Valamennyi nemzeti szövetség a kölni székhelyű Nemzetközi Kolping Szövetség tagja, melynek vezetője Adolf Kolping utódaként a nemzetközi főprézes. A hazai szervezetben a helyi plébánosok mellett négy körzeti és egy országos prézes segíti az egyházi kötődés szervezeti megvalósulását. Önfeláldozó munkájukat szerteágazó papi feladataik mellett látják el. Az országos prézes Bol­beritz Pál professzor, aki egyúttal az iskolák hitoktatóinak összefogását, vezetését is magára vállalta. A világi elnök dr. Szemkeő Judit, de a szövetség munkáját segíti folyamatosan Lang György örökös tiszteletbeli elnök is.

Önsegítő kezdeményezések a családban

Az egykori legényegyletekben lényegében egy olyan koncepció valósult meg, amelyet manapság „segítség az önsegítéshez” kifejezéssel neveznek meg. Az egyletek működtetésének személyi és tárgyi feltételeit az úgynevezett védnökség biztosította. A segítségnyújtás a veszélyeztetett helyzetben lévő, de a jövő ígéretét hordozó fiatalok felé irányult. Nekik kellett saját érdekükben, saját boldogulásukért az adott lehetőséget megragadva a tisztességes polgári életüket megalapozni. A Kolping mozgalom azonban az élet minden területén próbál segítséget nyújtani. A világ legnagyobb kincse, amire az ember beleszületve rátalál, ahol utolsó búcsúra nyújtja majd kezét, ami a legbecsesebb, mit az életben birtokolhat, és ami mindezért biztosan a legfontosabb is az életben: a család. Ezért fiatal házasok számára „szülők iskolája” címén tanfolyam, nevelési és párkapcsolati tanácsadás, baba-mama klub, bébiszitter szolgálat tekinthető önsegítő kezdeményezésnek.

A hívatás megtalálásához, a munkához való jutást segíti a tanulási, szakképzési lehetőségeket adó Kolping szakiskolák patronálása, együttműködés azok  pedagógusaival, illetve az odajáró fiatalok szüleivel. Hogy a fiatalok értelmes időtöltést találjanak, ifjúsági klubokat szerveznek a szabadidő hasznos eltöltésére.

Nem ülhetünk ölbe tett kézzel

Adolf Kolping több írásában is felhívta a figyelmet arra, hogy a keresztény ember nem vonhatja ki magát a közéletből. Figyelmeztetett arra, hogy „azok az ellentétek, amelyek gyökereiben mozgatják meg a világot, a hit és a hitetlenség között feszülnek. Kérdés, hogy a keresztény igazság érvényesül-e, vagy pedig a keresztényellenes liberalizmus lesz az egyetlen úr és mester… Nyilvánvalóan elérkezünk oda, ahol a nem keresztény világ lesz a hangadó, ahol a hitetlenség saját hatalmát jogként kiálltja ki, és a maga követésére kényszeríti azokat, akiknek nincsen sem bátorságuk, sem erejük az ellenállásra. Bizony nem olyan időket élünk, amikor ölbe tett kézzel, bátortalanul és tétlenül szemlélhetjük a világtörténelem színjátékát azzal a gyáva kifogással, hogy aminek be kell következnie, azt úgysem lehet elhárítani.”

Az alapító fenti gondolatainak szellemében próbál hát ma a világban, s így hazánkban is működni, alakítani, szervezni és segíteni a Kolping mozgalom minden tagja az egyháznak, az országnak, annak minden polgárának.