„Maradjon meg mindegyiktek abban a hivatásban az Isten előtt, amelyet kapott” (1Kor 7,24)
A bűvészinas
Szerző: Katona Marianna
Nagy izgalom tartotta lázban a napsütötte kerek erdő lakóit: megérkezett Csiribácsip, a híres erdei bűvész és illuzionista. A tisztáson rögtönzött nézőtér egykettőre megtelt.
– Én úgy hallottam, hogy még lepkéket is tud varázsolni a szárnyai alól – suttogta Mazsi, a csíkos hátú vadmalac.
– És azzá tud változni, amivé csak akar! – tette hozzá tudálékosan minden titok kiszimatolója: Sutyi, a nyest.
És valóban. Csiribácsip produkciója láttán valamennyiük szája tátva maradt.
– Bárcsak én is híres bűvész lehetnék! – suttogta testvérkéinek lekonyult fülekkel Hipp, a kisnyuszi.
– Úgy-úgy! – felelték azok, és egyetértően hümmögtek. Hipp pedig már másnap bekopogtatott a híres bűvész ajtaján:
– Mester, lehetnék én a segéded? Szeretném, ha egyszer én is ilyen nagy varázsló lehetnék, mint te – kérlelte.
– Az nem olyan egyszerű! – ingatta a fejét Csiribácsip. – Akkor mindent meg kell tenned, amit mondok, és mindig szolgálatomra kell állnod.
– Úgy is lesz! – kiáltotta örömmel Hipp, és már szaladt is haza, hogy elújságolja mindenkinek a nagy hírt: bűvészinas lett belőle.
– De mit szól majd Méz tanító néni és a mama, ha megtudják, hogy iskola helyett bűvésztanodába jársz? – aggodalmaskodott a testvére, Hopp.
– Hát majd nem mondjuk meg nekik! – kacsintott Hipp huncutul. – Segítesz, ugye? Méz kisasszonynak azt mondod, beteg vagyok, a mamának meg, hogy veled voltam az iskolában. Ugye nem hagysz cserben?! Cserébe majd téged is megtanítalak egy kicsit varázsolni.
