Domus Pacis – nevében a rendeltetése
Szerző: Harmath Károly OFM
A lelkigyakorlatos házak korunkban egyre növekvő népszerűsége utal napjaink emberének különböző szükségleteire. Ezek közül talán a legkiemelkedőbb, hogy az egyén eltűnése a tömegben megszűnjön. A múlttal ellentétben – amikor az egész életvitel nyugodtabb mederben zajlott – a ma agyonhajszolt emberének még arra sincs ideje, hogy önmagával találkozzék. Az én ápolásának, fejlesztésének, tökéletesítésének elhanyagolása nemcsak szubjektív rendellenességeket okoz, hanem kihat az ember minden kapcsolatára és összes tevékenységére. Akinek saját magára nincs ideje, annak sem családja, sem barátai, sem munkatársai számára nincs ideje. Mondhatnám: korunk embere tömegben – munka- és embertömegben él, ahol elveszítette saját énjét, mert nem figyelt rá, nem őrizte és nem védte. Ha pedig saját magunkat nem tudjuk megajándékozni nyugalommal, idővel, figyelemmel, akkor ezt nem tudjuk megtenni másokkal sem.
A Horgos (Észak-Bácska) melletti Domus Pacis (Béke Otthona) Ferences Lelkigyakorlatos és Közösségi Ház ugyan még nem dicsekedhet egy évtizedes múlttal sem, de látogatóinak, igénybevevőinek száma minden évben folyamatosan növekszik. Csoportok és egyének kikapcsolódást és lelki feltöltődést keresnek, vagy éppenséggel a kultúrának, az ember szellemi igényeinek ápolására használják ki az adott lehetőséget. Ebből kifolyólag megfordulnak a házban lelkigyakorlatozó csoportok, sor kerül kisközösségi és lelki mozgalmak tagjainak imaösszejöveteleire, szemináriumokat tartanak a fiatal versmondók és a néprajzkutatók, szakmai tanácskozásra gyűlnek különböző szakterületek képviselői, elmélyítő napra jönnek össze keresztény értelmiségiek és teológiai hallgatók. Látogatják a béke otthonát, hogy otthonra találjon szívükben a béke.
A kisvároshoz közeli, de mégis elszigetelten álló tanyasi épületegyüttes a maga 16 szobájával és 47 férőhelyével, külön kápolnájával, előadótermével, kis tavacskáival nyugalomra, csöndre, elmélyülésre hangol.
Közlekedésileg ugyan könnyen megközelíthető – úgy a Vajdaságból, mint külföldről, hiszen mindössze hét kilométerre fekszik a magyar határtól, és közvetlen közelében halad el az autópálya –, de a vajdasági embernek, aki a mindennapi megélhetés gondjaival küzd, már maga a ház elérése is komoly feladatot jelent. Ezt a nehézséget igyekeznek ellensúlyozni a Domus Pacis Baráti Körének nagylelkű tagjai, akik anyagilag és imájukkal támogatják a ház tevékenységét évről évre, s így segítnek azokon, akik igényeik beteljesülésének másképpen nem tudnak érvényt szerezni.
Lelkigyakorlatos házaknak üzenetük van: a szabadságok idejét akkor használjuk ki igazán, ha tudunk és akarunk időt szakítani saját magunkra és szeretteink számára, ha gondoskodunk nemcsak fizikai, hanem szellemi és lelki erőnlétünkről is, hiszen az ember bonyolult lény, akinek bonyolultságát az adja, hogy testi-lelki-szellemi lényként kell életének kiteljesedésére törekednie.
