Három éve szentelték fel a kolozsvári Manréza központot
Sziget a nagyváros szélén
Szerző: Lukács János
Ahogy elhagyjuk a tömbházak közé szorított aszfaltcsíkot, hosszú, sáros utcán kell végigdöcögnünk, míg a jobbról-balról épülő villanegyed végéhez érve az egyik épület falán óriási kereszt jelzi a jezsuiták lelkigyakorlatos házát. A kolozsvári Manréza központ kétségtelenül festői környezetben fekszik, távol a város zajától, köröskörül végeláthatatlan zöldövezettel. „Kilenc évvel ezelőtt néztek szét Kolozsváron a rend tagjai, keresve, hol lehetne házat építeni – mesél a kezdetekről Szőcs László jezsuita atya. – Akkoriban még nem volt így kiépülve a környék, olcsón hozzá lehetett jutni a 20 ezer négyzetméteres területhez. Ma már mindez egy vagyonba kerülne.” A telek kiválasztásától a ház felszenteléséig hat év telt el, az elmúlt hároméves időszakban a Manréza központ számos rendezvénynek adott már otthont.
Kulcsár Apollónia SJC nővér három nagy csoportba osztja az itt szervezett lelkigyakorlatokat. Mint mondja, egész évben lehet jelentkezni a személyesen kísért szentignáci lelkigyakorlatokra, de csoportok és szemlélődni vágyók számára is szerveznek lelki programot. „Tavaly például vállalkozóknak szerveztünk lelkigyakorlatot, amelyet Kiss Ulrik magyarországi jezsuita atya vezetett, és rendkívül nagy sikere volt” – állítja a nővér. De a Manréza ma már kedvelt találkozóhelyévé vált a különböző lelkiségi csoportoknak is, így Apollónia nővér például a Fokoláré nagysikerű találkozójára is szívesen emlékszik vissza. Idénre egy meditatív tánctanfolyam szervezését és bibliodráma-csoport beindítását vették tervbe, ezek iránt főképp egyetemisták és hitoktatók érdeklődnek. A programokat meghívott előadók vezetik, a Manréza központ mellett működő rendházban ugyanis csupán három magyar jezsuita él.
Amikor az árakról érdeklődöm, kiderül, a legolcsóbb erdélyi lelkigyakorlatos házra találtam rá. „Egynapos itt-tartózkodás 200–300 ezer lejbe (1400–2000 forintba) kerül, de ha valaki több napot töltene itt, és nem tudja kifizetni a teljes összeget, annyi adományt hagy a háznál, amennyit megengedhet magának” – mondja Szőcs László. Természetesen elvárják, hogy ebben az esetben a vendég maga terítsen asztalt és elmosogassa a tányérját, de hát ez ellen senki nem zúgolódik. A házban 26 kétágyas szoba áll a vendégek rendelkezésére, van konferenciaterem, imaterem, kisebb-nagyobb társalgók, kápolna, százszemélyes ebédlő és egy kalotaszegi mintákkal díszített bútorzatú Márton Áron Terem is.
A Manréza-ház sajátossága, hogy nemcsak magyar, hanem román jezsuiták is élnek itt, a központ vezetője pedig a Lengyelországból érkezett Jurek Brzoska. „Ilyenformán a ház a román-magyar kiengesztelődés jelképe is, a központ megálmodói ezt nagyon komolyan is gondolták” – mondja Szőcs László. A programokat éppen ezért minden esetben úgy kell szervezni, hogy ne ütközzenek a román jezsuiták rendezvényeivel. „A görög katolikus román püspökségek rendszeresen küldenek ide papokat, szerzeteseket lelkigyakorlatra” – teszi hozzá a szerzetes. A romániai rendtartomány a világ legkisebb jezsuita provinciája: mindössze 9 emberrel működik, és a görög katolikus (román) püspök joghatósága alatt áll.
Kolozsváron, Erdély fővárosában, mégis a szabadban. A Manréza-ház ablakai a kertre, távolabb meg a Bükkre néznek. A jezsuiták szívesen látják a vendégeket. Akár elmélkedni, beszélgetni, vagy csak egyszerűen pihenni akarnak.
