Június 8-án Prágai Szent Ágnesre emlékezünk
A szegények és elesettek szolgálatában
Szerző: Orbánné B. Mária
Ágnest hároméves korában eljegyezték Boleszlávval, I. Henrik sziléziai herceg fiával. Trebnitzbe került, a leendő anyósa, a későbbi Sziléziai Szent Hedvig által alapított ciszterci apácazárdába, ahol más nemes lányokkal együtt gondos nevelésben részesült. Egy latin okirat szerint: „Szent Hedvig egyik lánya oktatta a keresztény hit és erkölcs alapjaira.” Itt kapott egész életére kiható jó példát a krisztusi szeretetből és könyörületességből, hiszen Hedvig maga is szívén viselte a szegények és elesettek sorsát, és kórházat hozott létre a betegek számára. 14. századi életrajzírója szerint a kis Ágnes a nemes hölgyekkel együtt felnőtt módjára és nagy odaadással végezte mindennapos imádságait. Három év elteltével azonban vőlegénye egy vadászaton meghalt, s így Ágnes visszatért Csehországba. Itt a doksanyi premontrei kolostorba került, hogy elsajátítsa az írás-olvasás mesterségét. A korabeli feljegyzések szerint nem vett részt a vele egykorú lányok játékaiban, szívesebben ájtatoskodott, s kedvelt tartózkodási helye a templom volt. Tanulmányai végeztével hazakerült a szülői házba.
Apjának újabb terve volt vele: kilencéves korában ismét eljegyezte, ezúttal II. Frigyes fiával, Henrikkel. Ágnest Ausztriába, a babenbergi udvarba vitték, hogy megismerkedjen a német nyelvvel és szokásokkal. A világi élvezeteknek élő udvarban azonban a hercegnő még inkább Isten felé fordult, gyakran böjtölt és végzett önmegtagadásokat, minden vágya az volt, hogy szerzetesnő lehessen. Sokat imádkozott vágya teljesüléséért. Ágnes imái, úgy tűnt, meghallgatásra találtak, mivel eljegyzését politikai megfontolásból felbontották, és ő visszatérhetett hazájába. Ám hő óhaja megvalósulása elé újabb akadályok gördültek. Ezúttal az időközben megözvegyült II. Frigyes német császár pályázott a királylány kezére. Ottokár – lánya kívánságát semmibe véve – eljegyezte Ágnest a császárral. Ettől fogva Ágnes még buzgóbban imádkozott és még gyakrabban tartott bűnbánatot. Díszes ruhái alatt darócinget és vezeklőövet hordott. Hajnalban kelt, s mezítláb, szegényes öltözetben első útja a templomba vezetett. Onnan visszatérve ellátta hercegnői kötelezettségeit, majd felkereste a betegeket.
Mire eljött volna az esküvő ideje, Ottokár 1230-ban váratlanul meghalt. Ágnes ekkor levelet írt IX. Gergely pápának, közbenjárását kérve eljegyzése felbontásához. Arra hivatkozott, hogy a házasságkötésbe sohasem egyezett bele, s Krisztus mennyasszonya kíván lenni. A pápa támogatta az eljegyzés felbontását. Frigyes először haragra gerjedt, de később elfogadta Ágnes elhatározását, mondván: „Ha földi halandó kedvéért hagyott volna el, karddal bosszultam volna meg, de így nem vehetek elégtételt, mivel a Mennyek Királyát választotta helyettem”. Ágnes most már mindenestől Istennek szentelhette magát. Minden vagyonával és odaadásával a szegények és elesettek szolgálatába állt, beköltözött egy kis házba, a szegények közé. Kolostort és Szent Jakab tiszteletére szentelt templomot építtetett a ferences testvérek számára, akiket még valószínűleg apja hívott be az országba. Majd bátyja, Vencel segítségével klarissza kolostort alapítottak és kórházat létesítettek a szegényeknek. Ennek fenntartását bőkezű alapítvánnyal a volt keresztes vitézekre bízták.
Ágnes levelezésben állt Szent Klárával, aki öt szerzetesnővért küldött az újonnan létrejött kolostorba. Gyengéd barátság fűzte őket egymáshoz, Klára „lelke felének” nevezte Ágnest, s kérésére barátsága jeléül egy fakeresztet, szerzetesi fátylat és agyag ivóedényt küldött neki ajándékba. Ágnesnek 1236 pünkösdjén teljesülhetett hőn óhajtott vágya, ekkor öltötte magára a klarisszák szerzetesi ruháját. Szent Ferenc példáját tartva szem előtt, mindig arra törekedett, hogy utolsó legyen a sorban, a legalantasabb munkát is elvégezte, s a pápa felkérésére a kolostor apátnőjének posztját is csak egy időre volt hajlandó elvállalni. Példáját – a Krisztusnak szentelt szerzetesi életet – a cseh nemesi családok lányai közül sokan követték. S Európa-szerte is sorra alakultak a kolostorok, és számtalan nemes hölgy választotta a szerzetesi életet.
Ágnes 1282-ben, 77 éves korában hunyt el. Tisztelete Csehországban és Magyarországon egyaránt hamar elterjedt. X. Pius pápa indította el boldoggá avatásának eljárását, 1989-ben pedig II. János Pál pápa szentté avatta.
