Egy hivatás története
„Elfogadtam a kegyelmeket…”
Szerző: Bertha Éva
Az alábbiakban a 33 éves Dobrý Lászlót mutatjuk be a Família olvasóinak.
A kacskaringós út az érsekújvári általános iskolából a komáromi mezőgazdasági középiskolán és a 18 hónap katonaságon át a postára vezetett, ahol hét évig dolgozott. Istennel és a hittel a katonaság után került intenzívebben kapcsolatba. „A jó Isten mindenkinek megadja kegyelmeit – vallja –, csak az a kérdés, hogy az ember el tudja-e fogadni Isten kezéből a felkínált ajándékokat. Első lépésem a papság felé éppen az volt, hogy el tudtam fogadni a kegyelmeket.”
Hivatása alakulásáról szólva László elmondja, nem tud egy konkrét dolgot említeni, amely döntően befolyásolta volna, inkább apró, mindennapi eseményeken keresztül vezette őt Isten. Persze, visszanézve az elmúlt évekre, látja, hogy mindig küldött az útjába olyan embereket, akik valamilyen módon segítették hivatása kibontakozását. Papokat említ, egy hitoktatót, majd szemináriumi elöljáróit, akik különböző módon – életükkel, példájukkal, tudásukkal – járultak hozzá ahhoz, hogy közelebb kerüljön Istenhez.
Arra a kérdésre, vajon előnyt jelentenek-e számára a civil munka során szerzett tapasztalatok, határozott igennel válaszol. Emberekkel dolgozott együtt, belülről látta az emberi kapcsolatokat, tapasztalta a gyöngeséget, gyarlóságot, de ugyanakkor találkozott jósággal, segítőkészséggel is. Ez mind olyan kincs, amelyet reményei szerint majd a pasztorációban is kamatoztatni tud majd.
