Kezdődhet a rekecsini csángómagyar gimnázium építése
Sziklára épülő iskola
Szerző: Lukács János
Fotó: Lukács János
A Rekecsin határába tervezett Béke Királynője Gimnázium alapkövének letételére mindenesetre sokan eljöttek, csángóföldiek, erdélyiek, magyarországiak. Böjte Csaba kérésére valamennyien egy-egy követ hoztak magukkal saját szülőföldjükről, amelyet az erre előkészített deszkaalkotmányra lehetett elhelyezni. Kő, kő, mindegy, honnan van, gondolhatná az ember, de itt szimbolikus jelentéssel bír minden kavics, minden homokszem. Persze van, aki nemcsak követ hozott: Kecskemét önkormányzata például máris megszavazott másfél millió forintot az épülő iskolának.
A csíksomlyói búcsú után az első megálló mégsem Rekecsin, hanem a Hargita megyei Gyimesfelsőlok. A Székelyföld és Moldva határán fekvő faluban százak hallgatják végig a szentmisét az Árpádházi Szent Erzsébet Gimnázium udvarán, és Böjte Csaba reménnyel, optimizmussal tele prédikációját. A számos gyermekvédelmi központról ismert szerzetes a tőle szokott egyszerűséggel beszélt arról a tervről, amely nemzedékeknek biztosít majd lehetőséget az anyanyelven való tanulásra. Csaba atya január elején kapott egy levelet a csángószövetségtől, amiben segítségét kérték egy iskola felépítéséhez. Az atya azt tanácsolta, beszéljék meg többen a dolgot, majd jelentkezzenek újra. A csángószövetség felhívására több mint százötven ember gyűlt össze Bákóban, ahol eldöntötték, igenis meg kell építeni az iskolát, és ehhez Böjte Csaba segítségét kérik. „Az én szerepem ettől kezdve annyi, mint ezé a mikrofoné – fogalmazott Böjte Csaba a prédikációban. – Felerősítem a kérést. Hiszem, hogy a Béke Királynője Gimnázium egy lépés lesz az Isten Országának építése felé vezető úton.”
Rekecsint Gyimesfelsőloktól viszont nem egy lépés választja el. A két település jó száz kilométerre van egymástól, köztük az ezeréves magyar határ húzódik. A Kárpátokon kívül a házak is kisebbek, szegényesebbek, mint Erdélyben. Rekecsin határában lassan gyűlik a vendégsereg. Gabriel Berca Bákó megyei prefektust az alprefektus és a polgármester társaságában találjuk, Hegyeli Attila, a moldvai magyar oktatási program vezetője a magyarországi vendégeket kíséri. Az európai és a balkáni fél találkozása a hűvös protokoll és a reménykedő kíváncsiság sajátos keverékének jegyeit viseli magán. „Az interkulturalitás az, ami összetartja az embereket” – így üdvözölte a prefektus Mádl Dalmát, a magyar köztársasági elnök feleségét, aki válaszában azt hangsúlyozta: „Közösen kell dolgozni, remélem, hogy mielőbb felveszik Romániát is az Eurpai Unióba.”