A Csanády házaspárral beszélgettünk
A jó büntetést nem kell ismételni
Szerző: Körössy László
Gábor: – A nevelés célja, hogy a gyerekeket bevezessük abba a világba, amely körülvesz minket. A kiskamasz nevelése is abba a folyamatba illeszkedik, amely születéstől fogva a megismerésre irányul. Kezdetben a szülő jelöl ki határokat a gyermek számára, azután fokozatosan engednie kell a gyermeknek, hogy saját tapasztalatokat szerezzen, nemcsak a „be fogod ütni,” „le fogsz esni” stb. körben, hanem a döntések világában is.
Zsuzsa: – A kamaszkorban egyre több döntés adható át. Például a nagyobb fiúk, ha a barátaikkal elmennek valahova, maguk mondhatják meg (ésszerű határok közt), hogy mikor jönnek haza, de akkorra otthon is kell lenni. A maguk választotta időpont betartását számon is kérjük rajtuk.
Gábor: – Kisebb gyerekeknél is, de itt is fontos, hogy pontosan tudják, mit lehet és mit nem. Akkor fogják jól érezni magunkat, akkor érzik biztonságban magukat, ha világosak a játékszabályok, amelyek persze változnak a gyerekek korának megfelelően. Egy kamasz szabadsága az érettségével fokozatosan kell, hogy nőjön. A büntetés szerepe a keretek jelzése: a gyereknek tudnia kell, mikor „eprészett tilosban”. Néha erre egy szemvillanás elég, de a dolgok súlyát is tanítani kell.
– Mit jelent önöknél a súlyos büntetés?
