Monostorszentelés Novajon – 2005. április 3.
Az irgalmasság monostora
Szerző: Szarvas István
Fotó: Szarvas István
– A rend női ága 1990-ben alakult meg. Akkor még úgy neveztek bennünket, hogy esztergomi Boldog Özséb Engesztelő Nővérei. A pálosok irányítása alatt álltunk, de bizonyos időnek el kellett telnie, amíg pálos nővérek lehettünk. Ez két évvel ezelőtt történt, amikor is Czestochowából a generális atya fölkeresett bennünket, hogy közölje, most már elérkezett az idő arra, hogy átvegyenek bennünket, és így azóta Első Remete Szent Pál monasztikus nővérei vagyunk.
– Itt Magyarországon hol van még monostoruk?
– Erdőkürtön van az anyamonostor, azt mi építgettük. Hosszú évekig tartott az építkezés. 1998-ban költöztünk be a monostorba, addig különféle plébániákon éltünk. Keszthelyi Ferenc váci püspök atya szentelte fel az erdőkürti monostorunkat. Novajon 2004 októberében telepedtünk le.
– Jelenleg mennyi a rend létszáma?
– Itt, Novajon ketten vagyunk, az Erdőkürtön lévőkkel együtt pedig tízen. Különféle okok miatt csak ketten tudtunk eljönni ide. Ezt a monostort remeteségnek tekintjük, itt nagyobb a csend, az elvonultság. Azt tervezzük, hogy a nővérek lelkigyakorlatokra, pihenésre jönnek ide évenként egy-egy hétre.
– Miért a novaji plébániára esett a választásuk?
– Már régóta kerestünk egy alkalmas helyet. Főnöknőnk Mándy Zoltán atyán keresztül, illetve az ő irányításával tette meg az első lépést az egyházmegye területén, és mivel Mándy atyához tartozott a novaji plébánia, erre esett a választás.
– Sok plébánia áll üresen az egyházmegyében. Mégis sokszor a falu közössége nehezen tudja elfogadni, ha egy plébániára nem pap költözik, hanem például egy közösség. Talán attól félnek, hogy ezzel még kevesebb az esélyük, hogy majd egyszer papot kapjanak. Önöket hogyan fogadta a falu közössége?
– Ezek a kérdések itt is felmerültek. Lehet, hogy nem mindenkiben volt egyértelmű az a vélemény, hogy minket fogadjanak ide, talán többen azt gondolták, hogy másképpen is lehetne hasznosítani ezt az épületet. Az imádságnak nagy értéke van. Nem mindenki tudja ezt elfogadni, de hát mi azért vagyunk, hogy imádkozzunk, és az imádság hatására az ő véleményük is megváltozzon.
– Tudom, hogy egy kontemplációs rend életét a csend, az imádság tölti ki, mégis e mellett mivel telnek mindennapjaik?
– Kegytárgyakat készítünk: rózsafüzéreket, gyertyákat, miseruhákat.
