Őrizd meg, amit kaptál!
Szerző: Kozma Adrianna
Fotó: Szabó Zoltán
Kértem, hogy segítsen hivatásom kiválasztásában
A bérmálkozás előtti napokban, hetekben sokat foglalkoztatott a kérdés: Vajon milyen lesz? Mit fogok érezni? Mi fog történni? De semmi érezhető dolog nem történt. Külsőleg én is a régi maradtam, fizikai erőnlétem sem változott, de az életfelfogásom igen. Úgy érzem, hogy gazdagabbá váltam a Szentlélek ajándékaival. Nagyobb a felelősségérzetem, másképp állok a dolgokhoz, és a Szentlélek állandóan formál engem belülről. A bérmálás alkalmával közelebb kerülünk az egyházhoz, és egyben Krisztushoz is, a Szentlélek pedig bátorít minket, vigyáz ránk a mindennapi életben, segítséget nyújt a munkában, a tanulásban. Én mindennap kérem a segítségét, erejét például valamilyen tudásfölmérő előtt. Viszont a Szentlélek csak úgy segít, ha előtte felkészülök. Ha nem tanultam az órára, akkor nem tud nekem segítséget nyújtani, mert nincs miben.
Sokat gondolkodtam bérmálkozás előtt azon is, hogy mit kérjek a Szentlélektől. Rengeteg minden jutott eszembe, de a legfontosabbnak azt tartottam, hogy a hivatásom kiválasztásában segítsen. Szerintem engem a plébánosom által hívott Isten a Paulinumba (a szabadkai püspökségi gimnáziumba). Néhány éve kapott a szülőfalum egy fiatal papot, akit idővel a Szentlélek által egyre jobban megismertem. És a hosszú beszélgetések után egyszer csak úgy éreztem, hogy nekem a papi hivatást kellene választanom. Talán az tetszett meg a legjobban, hogy ebben a hivatásban rengeteg öröm éri az embert. Összeadni két fiatalt, vagy egy kisbabát a keresztelés által befogadni az egyházba… Lehet, hogy ez egyeseknek ez nem mond semmit, de nekem igen.
Számomra a Szentlélek egy láthatatlan személy, aki állandóan a szívemben lakozik, és a nap minden percében működik bennem. Nem hagyja, hogy sokáig haragudjak valakire, ha összevesztünk, nem enged nyugodni, amíg nem kérek bocsánatot. Nagyon sok dologban sikerült már megváltoztatnia, sok rossz szokásról leszoktatott. Valamint segített rátalálnom egy igazi barátra. És ezért nagyon hálás vagyok neki.
Szécsényi Tamás (17 éves, 2. osztályos gimnazista)
Kegyelme által igyekszem megerősödni a jóban
Immár két év telt el a bérmálkozásom óta. Sokat készültünk rá a hittanórán, mert ez valójában egy szent elhatározás, amelyre méltó módon fel kell készülni. A bérmálás szentsége megerősített abban, hogy keresztény emberként éljek a világban életem során. Mindazoknak, akik vállalják a keresztény életet, szükségük van a Szentlélek ajándékaira, amit a bérmálkozásban kapunk meg. Saját erőnkből képtelenek vagyunk Krisztusnak tetsző életet élni, és csak így, megerősítve tudunk a jó úton megmaradni. A Szentlélek sugallataival vezet, és megvilágosítja számomra örök rendeléseinek titkát, hogy tanúságot tegyek az emberek előtt a világban mindarról, amit a Szentlélek kinyilatkoztatott.
Jómagam már öt éve rendszeresen ministrálok, mert így nem csupán „jelen vagyok”, hanem „részt veszek” a szentmisén. Most, a bérmálkozásom után is állandóan járok misére, hogy az Oltáriszentségben találkozhassak Jézussal, és hogy a Szentlélek kegyelme által újra és újra megerősödjek a jóban.
Homolya Miklós (15 éves, 8. osztályos tanuló)