Egy családreferens útja
A család az élet folyamatos ünneplése
Szerző: Márton Gábor
A feladat egy családkonferencián talált rám tizenegy évvel ezelőtt. Más egyházmegyei referensek biztatására kezdtem foglalkozni a témával, bár már korábban is szerettem a családról, a benne rejlő erőről és lehetőségekről gondolkodni. Amikor Gyulay Endre püspök atya a zsinat után felkért erre a munkára, nagyon megörültem, de hamar nyilvánvalóvá váltak a nehézségek is. Ekkor tanultam meg, hogyan lehet a reményre építve semmiből valamit alkotni, ugyanis kezdetben szinte egyáltalán nem volt olyan személyi vagy anyagi bázis, ami biztató alapot jelenthetett volna.
Munkám kezdetétől nagy segítséget jelentett Bíró László családreferens püspök karizmatikus személye, aki pasztorális tapasztalataival, illetve az ezen a területen is nélkülözhetetlen lelki háttérrel igyekszik folyamatosan támogatni a referenseket. Férjem, Balázs kezdetben óvatosabb, aztán már pótolhatatlan segítsége, támogatása nélkül sosem lettem volna képes ezt a munkát felvállalni és azóta is végezni. Mi ketten valóban megéljük a ránk szabott küldetésünkben a bennünket segítő család élményét. Egyáltalán nem gondolom úgy, hogy nagy dolgokat tettünk volna, de nem is tűnik felesleges erőfeszítésnek, hiábavalóságnak a nem sok görögtűzzel sarjadzó folyamat. Martin Buber mondta: „A siker nem tartozik Isten nevei közé”, s én ezt valóban megélem. Az öröm egészen máshonnan fakad. A Szentlélek segítségével mindig annyit sikerült véghezvinnünk, amire készen állt az egyházmegye.