A közösségét építő plébános
Szerző: Szász András
„Isten népét elsősorban az élő Isten igénye gyűjti egybe, éppen ezért joggal várhatják az igét a pap ajkáról. Mivel hit nélkül senki sem üdvözülhet, a papnak mint a püspök munkatársának első teendője, hogy Isten evangéliumát mindenkinek hirdesse...” – fogalmaz a II. vatikáni zsinat a papi szolgálatról és életről szóló határozatában. Ám a jó pap nem csak egyben tartja, de folyamatosan gyarapítja is a nyáját. Erről a közösségépítő tevékenységről beszélgettünk Talapka István esperes-kanonokkal, aki 1999 szeptemberétől látja el a kiskunfélegyházi Sarlós Boldogasszony (Ótemplom) egyházközösség plébánosi teendőit.
– A negyven évvel ezelőtti II. vatikáni zsinat egyik legfontosabb célkitűzése a katolikus egyház megújítása volt. Mennyire sikerült ezt megvalósítani egyházkerületében? – A népszámlálási adatok szerint Kiskunfélegyháza szinte száz százalékban keresztény és többségében katolikus. Ám ez csak papíron van így. A hívek jelentős része munkájából, életviteléből adódóan úgynevezett vasárnapi keresztény. Legalábbis a közösséggel való kapcsolatát illetően. Ugyanakkor az is látható, hogy aki komolyan veszi a lelki életet, az megtalálja a módját annak, hogyan kapcsolódjon be az egyházközség életébe. De nekünk, lelkipásztoroknak is minden lehetőséget meg kell ragadnunk, hogy megfelelő időpontokra kitűzött lelki és vallásos programokkal el tudjuk érni az embereket.
