Visszakapta tulajdonát a nagyváradi katolikus püspökség
Fél lábbal a palotában
Szerző: Lukács János
„Lesz szíves odakint várni” – parancsol ki a meleg irodából a Körösvidéki Múzeum titkárnője, amikor meghallja, hogy az igazgatót keresem. Kora reggel van, a palota frissen felmosott kövein éppenhogy megcsillan az ablakon beszűrődő napfény. Várni kell tehát nekem is, akárcsak a nagyváradi római katolikus egyházmegyének arra, hogy a 18. században élt báró Patachich Ádám püspök életművét visszakaphassa.
A Körösvidéki Múzeum ma is a történelemhamisítások, a magyarság- és egyházellenes indulatok gerjesztésének melegágya. Aurel Chiriac, a Körösvidéki Múzeum igazgatója maga is úgy látja, a kiállítás „elavult”, a felújítást viszont arra az időre hagyja, amikor költözni fognak. „Nem maradhatunk az ötven évvel ezelőtti szinten, a bútorok egy részét például teljesen ki kell cserélni – mondja, majd azt kezdi fejtegetni, mennyi problémát vet fel a költöztetés. „Nem lehet egyik napról a másikra arrébb vinni egy ekkora gyűjteményt” – állítja. Kétségkívül igaza van, hiszen nemcsak a 350 ezer múzeumi tárgyat, hanem a bútorokat, tárlókat is magukkal viszik. „Ha már költözni kell, akkor a maximumot szeretnénk kihozni az egészből, csak úgy megyünk el, ha mindent fel tudunk újítani” – bizonygatja az igazgató. A tervek szerint a múzeum a nagyváradi kaszárnya épületébe költözik majd, ehhez azonban még nincs meg a Védelmi Minisztérium jóváhagyása. Aurel Chiriac megpróbálja a dolog jó oldalát látni. „Itt 6500 négyzetméter kiállítófelületünk van, ott meg közel tízezer lesz” – méri össze a palotát a kaszárnyával.
