Isten „keljfeljancsija”
Szerző: Suhajda Lajos SVD
„Não!” – hallotta páter Ludwig. „Nem, Istenem, ez miért lőtt rám?! Lehetetlen, hogy valaki meg akar ölni!” Egy durranás, még egy és még egy. Páter Ludwig kicsapja a kocsi ajtaját, kimászik belőle, és plébániája felé támolyog, több sebből vérezve. Arcát találták el. Oldalról még egy golyó éri, az a hasába fúródik. A támadó ekkor megfordul és elrohan.
Páter Ludwig ismeri ezt a fiatalembert, a szomszédasszony fia. Egy semmirekellő gazember, aki még a kábítószer-kereskedelemben is benne van. Tegnap a kutat rongálta meg. Ebből a kútból locsolják a közösség veteményeit. Ezért felelősségre vonta és kérte, hogy a kárt térítse meg, hogy a nagy fáradsággal ültetett bab, manióka és a többi vetemény ne száradjon ki. Hiszen a terméssel a plébánia legszegényebbjeit segítik. Hogy a fiatalember a rendreutasításra ilyen kegyetlenül válaszol, azt sohasem gondolta volna.
Páter Ludwig most a salzburgi missziósházukban lábadozik. Nem látszik, hogy néhány héttel ezelőtt alig mentették meg az életét. Csak az arcán észlelhető egy kis bemélyedés, és a kezén levő gipszkötés árulkodik a sebesülésről. Lelkileg is túl van a legnehezebbjén a Brazília északkeleti részén fekvő Floriano plébánosa.
