Köszönjük a Szűzanya oltalmát!

. A templom romos, elhagyatott állapotba került és a kegyszobor eltűnt! Ekkoriban Mária-jelenések rázták meg az embereket. A katolikusok kezdték visszakövetelni a templomot, melynek eredményeként az 1689-ben újra katolikus kézbe került. A siklósi ferences atyák felújították, majd kezdeményezésükre ismét megindultak a zarándoklatok. Kaproncáról új kegyszobrot hoztak Gyüdre 1698-ban. 1704-től a vidéket kegyetlen rácok dúlták fel, a templomot kifosztották, de előlük még időben Siklósra, majd Eszékre mentették a kegyszobrot, amely a mai napig ott van a ferences templomban. 1713-ban Nesselrod Ferenc pécsi megyéspüspök a most is látható kegyszobrot adományozta a gyüdi híveknek. Ezüstből ötvözött palástját a 18. század (1784) vége felé készítették. Egyre többen jöttek a magyar zarándokok, közben idetelepült horvátok, majd németek is érkeztek. 1739-ben hálaadományokból kezdték el bővíteni a már szűknek bizonyult a templomot. A régiből csak a mostani kegyoltár környékét hagyták meg. 1742-ben szentelték fel, mely után még több gyógyulást tapasztaltak. Egy 1799-ben felvett jegyzőkönyv 302 ilyen esetet sorol fel. VII. Piusz pápa 1805-ben ismerte el a kegyhelyet. 1860-ban helyezték el a hegyoldalban a Fájdalmas Szűzanya szobrát, majd 1862-ben építették meg a kegyoltár alsó részét siklósi márványból. A felső részt fehér márványból 1936-ban alakították ki. Az államosítás következtében 1950-ben megszüntették a ferences rendet, a rendházból állami szociális otthon lett. Az elmúlt húsz évben viszont jelentős felújítási munkálatokat végeztek a templom külsején és belsején egyaránt.

Máriagyüd egyidős az idetelepült magyarsággal. Vele örült, fejlődött, vele szenvedett, nélkülözött, ide hozták az emberek szívük bánatát és örömét. Ma is van mindkettőből bőven. Talán ezért keresi fel a ma embere is e kegyhelyet mindig növekvő számban, kérve és megköszönve a Szűzanya oltalmát.