Az imperfectum együttesről és az Egyszerű szavakról
Megszerettetni a csendet…
Szerző: Körössy László
A 2003 márciusában alakult csapat rendszerint zenés áhítatokat szervez a budapesti Piarista Kápolnában. Szentmiséken, gitáros kórusok találkozóján zenélnek, fellépnek a nagymarosi és az egerszalóki találkozón, a Gyerekmaroson, és mindenhol, ahova meghívást kapnak. Amolyan igazi „koncertjük” nagyon ritkán akad, kuriózumnak számít. A tizennégy fős együttes klasszikus hangszereken adja elő csendes dalait, de bővülő repertoárjukban egyre több a dinamikusabb, hálaadó zene. Az együttes, a csapat alapítóját először arról faggattuk, hogy mit is jelent az együttes rejtélyes, a latinos műveltségűek számára is talányos, megfejtésre sarkalló neve.
– Benne van a lehatárolatlanság, a befejezetlenség – az örök élet előíze, emberi szemmel nézve. Számunkra kettős jelentést hordoz az imperfectum kifejezés: egyrészt rámutat arra, hogy hiány-lények vagyunk. Mindig törekszünk a tökéletesség felé, de messze vagyunk még attól, hogy elérhessük. De mindig van lehetőség a növekedésre. Másrészt az üdvösségtörténet is megjelenik e névben, mint egy megkezdett folyamat, aminek még nem ismerjük a „végét” „Már és még nem” – ahogy a teológia mondja. Ugyanakkor nyitva hagyjuk a lehetőséget más értelmezések előtt is.
