Nagyböjt és húsvét titka egy szenvedélybeteg feleségének szenvedélyes szeretetében
Az első évben a férjem elkezdett inni. Ez alatt az idő alatt hirtelen meghalt az édesapám, és majdnem elveszítettem az első gyermekemet. Nem volt lakásunk, a szüleimnél laktunk, s minden, amire tíz évig vártunk, semmivé foszlott. Megszülettek a gyermekeink, de közben a férjem már rabja volt az italnak, ezért 1998-ban, amikor édesanyám is meghalt, úgy gondoltam, hogy elválok.
1998 szeptemberében a fiam keresztapja, egy piarista szerzetespap egy lelkigyakorlatra hívott, amit szenvedélybetegeknek és hozzátartozóiknak szerveztek. Nem akartam elmenni, mert éppen elég volt férjemet otthon részegen látni, minek nekem még vagy 30 részeg ember – így gondoltam, és különben sem tudtuk kire bízni gyermekeinket.
A jó Isten megoldotta: egy idős néni, egy idegen személy vállalkozott arra, hogy vigyáz rájuk. A kisebbik gyermekünk akkor volt 3 éves volt, a nagyobbik 7. És elmentünk… Csodálatos élményben részesültem Máriabesnyőn. 30 részeg ember helyett megismertem 30 embert, aki szeretett engem. Megkaptam azt a szeretetet, amire vágytam, és elindult bennem valami: „Ha szeretem őt, a férjemet, akkor lehetetlen, hogy ennek ne legyen majd gyümölcse”. Volt már előttem példa: feleség, aki nem hagyta el a férjét, férj, aki nem hagyta el a feleségét. Ám úgy elmélyült már kettőnk között a szakadék, hogy azt én egyedül nem tudtam áthidalni. De milyen csodálatos a jó Isten! Én a lelkigyakorlaton mindent rábíztam, s megkaptam azt a kegyelmet, hogy jómagam is képes voltam változni. Együtt kezdtünk el az új úton járni a férjemmel, miközben egyetlen kapocs volt közöttünk: Jézus. Ő, aki annak idején összekötött minket, most összetartott bennünket.
A lányom azt mondta az apjának: „Te nem vagy az édesapám, te egy bácsi vagy”. A fiam a lelki sérülései miatt két és fél éves korában még nem tudott beszélni és önállóan enni, nem volt szobatiszta. Teljesen retardált gyermek volt. Amikor azonban 1999 januárjában a jó Isten megérintette a férjemet a szabadulással, amikor megérett benne az elhatározás, hogy valamit tennie kell, és bennem is megszületett a vágy, hogy mégis együtt maradjunk a szeretetben, csodálatos ajándékkal lepett meg a jó Isten. A fiam 3 éves korára – anyák napján van a születésnapja – beszélt, tudott egyedül enni, és szobatiszta lett. Hónapok alatt behozta azt, amihez évek kellenek. Számomra ez csoda. És az is, hogy lányunk, aki idegennek érezte az apját, most így beszél hozzá: „Apa, nagyon szeretlek, de téged is, anya”. Számomra ez a másik nagy ajándék, hogy visszakapta a lányom az apját, az apa pedig a lányát és a fiát.
2000-ben felmerült bennünk a gondolat, hogy ha nekünk segítettek, nekünk is kötelességünk segíteni. Mivel papcsalád vagyunk, elhatároztuk, hogy lelkigyakorlatot szervezünk sorstársainknak, akik ebből a méregpohárból isznak. De csupán egyetlen házaspár jelentkezett. Erre azt mondta a férjem, hogy egy házaspárért nem érdemes elindulni, mit kezdünk majd egymással négy napig? Én csak annyit válaszoltam neki, hogy mi is csupán egy házaspár vagyunk, akin segítettek, nekünk is segítenünk kell. Az ügyet letettük a jó Isten elé, s végigimádkoztuk az egész indulást. Végül tízen lettünk…
Hálával tartozom a jó Istennek és a Szűzanyának, hogy mégiscsak visszaadta nekem a férjem, gyermekeimnek pedig az édesapjukat. De mindennap kérem tőle: „Uram, add meg ezt a mai napot tisztán”. És úgy fekszem le, hogy hálát adok: „Hála neked, Úr Jézus, a mai napért, hogy tiszta volt.”
Elhangzott a Kossuth Rádió Krisztus közöttünk című görög katolikus műsorában
Lelkigyakorlat szenvedélybetegeknekA cikkben szereplő házaspár legközelebbi lelkigyakorlatára május 12. és 15. között kerül sor a máriapócsi lelkigyakorlatos és zarándokházban. Érdeklődni és jelentkezni Titkó István görög katolikus áldozópap címén és telefonszámán lehet: 4283 Létavértes, Bács u. 12. Tel.: 06-52/376-388
