Cikkek listázása

Tavaszi zsongás

Szerző: Schmidt Egon

A természet, a teremtett világ mindig gyönyörű, de a legszebb mégis a tavaszi hónapokban. Ragyognak a napsugarak, lágyan cirógat a szellő, és aki gyakran kirándul, megfigyelheti, hogyan éled újjá erdő és mező a hosszú téli pihenő után. Márciusban már duzzadó rügyek ülnek az ágakon, sőt a fekete bodzán apró levélkéket is látni. A fű között szerényen meghúzódva tárja szét sárga szirmait a kis martilapu, az erdőben sárga foltok jelzik a virágzó sombokrokat, a tisztás felett pedig már ott libeg az első áttelelt citromlepke, árkokban, erdőkben vidáman trillázik és hangos „vi-vi-vi-vi”-t kiált világgá a csuszka, szerelmesen búgnak az örvös galambok, és a hó végén megérkezik az ősi fészekre az Afrikát megjárt gólyapár. A kelepelés végigszáll a falu felett, és gyerekek integetnek mosolyogva a nagy utat megtett vándorok felé.

A rétek és legelők felett kórusban énekelnek a mezei pacsirták, a víz felett gágogó nyári lúd párok repülnek, a nádas szélén messziről fehérlik a magyar természetvédelem címermadara, a nagy kócsag. Récecsapatok hintáznak a vízen, egymást követve érkeznek a bíbicek, godák, pólingok és más parti madarak, a közeli erdőből messze száll az énekes rigók tagolt strófákból álló füttye. Alkonyatkor pisszegve és korrogva húznak a hosszú csőrű erdei szalonkák, és míg őket figyeljük, a bokrok között bujkáló vörösbegyek gyöngyöző, az erdei patakok csobogását idéző dalában gyönyörködhetünk. Március és április fordulóján érkezik Afrika felől a búbosbanka, és rövidesen már hallhatjuk jellegzetes „up-up-up” kiáltását. Az almafa ágára függesztett fészekodúban széncinege építkezik. A tojó dolgozik, mohát, a béleléshez szőrszálakat hord a fészekhez, míg párja egy közeli fán ülve sűrűn hallatott „nyitnikék”-kel védelmezi választott területét a betolakodókkal szemben.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>