Cikkek listázása

„Jelet kértem és kaptam”

Szerző: Kozma Adrianna

Az utca egyik oldalát lakják. A másik oldalon a temető helyezkedik el, melynek szomszédságában ott sárgul a kukorica, jelezve, itt az ideje a górék gondos előkészítésének. Ősz van, mint akkor is.

Zoli szobájának ablakából, mint megannyiszor, végigtekintett a naplementében megvilágított sírok csendéletén, majd búcsút vett a barna szekrénysoron álló emléktárgyaitól. Az ajtóból még egy pillantást vetett birodalmára. Útnak indult. Bevonul katonának.

Erzsébet könnybe lábadt szemmel meséli, hogy Zolinak minden esélye megvolt a katonaság alóli felmentésre, mert gyerekkora óta asztmás volt, de nem akart különbözni a többiektől. A legdrágább kincsüket, a fényképalbumot nyújtja át. A képről egy boldog család néz ránk. Összeölelkezve állnak egy fényben úszó emlékmű előtt, bizonyára a város nevezetessége, de a kőóriás szürke ormótlanságában is eltörpül az egymáshoz tartozás élő valósága mellett.

Zoltán szemben ül feleségével a mintás terítővel letakart, ovális kerti asztalnál. Észreveszi a párja arcán lecsorgó könnyeket, csendben bemegy a házba, majd szinte észrevétlenül visszatér, zsebkendőt nyújt át, és gyengéden végigsimítja vállát. Visszaül a helyére, lehajtott fejjel hallgat egy darabig, majd hozzáteszi:

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>