Bölcsők háborúja
Szerző: Téglásy Imre
Az Európai Unió számos tagállamára és azon belül a magyar társadalomra is jellemző, hogy a sajtó felvetéseiben az abortuszkérdés kapcsán többnyire vagy szándékos, vagy ösztönösen elfojtó, és az alapkérdést a maga világosságában megválaszolni nem tudó, nem akaró taktikák jelennek meg. Ilyennek tekintjük, amikor a magzatelhajtás ügyében társadalmi perújrafelvételt hirdető, vagy annak csak lehetőségét felvető személyeket vagy szervezeteket egyoldalúan olyan szélsőséges, a társadalmi békét fundamentalista türelmetlenségükkel megzavarni akaró erőknek állítják be, amelyek legfőbb közös vonása az, hogy „nőellenesek”.
Részint ennek a több évtizede megingathatatlan politikai pozíciókat birtokló álláspontnak tulajdonítható, hogy bár minden egyes statisztikai mutató a népesedési gondok súlyosbodását jelzi, az ördögi körből nemhogy kitörni nem tudunk, de azt mintha erősítenénk különféle álmegoldások bevezetésével. Pedig nagy baj van ott, ahol félreértett vagy szándékosan félreértelmezett helyzetmagyarázaton, egy alapjaiban hibás diagnózison alapul egy egész ország népesedés- és egészségpolitikája.
Szinte egész nemzedékek szótárából hiányzik a termékenység fogalma. Miért ne hiányozna hát annak a ténynek a bemutatása, hogy e fogalom hordozóiként milyen termékenységkezelési magatartásformákat találunk akár a férfiak, akár a nők körében? E dolgozat azt igyekszik körvonalazni, hogy a termékenység fogalmának történeti, mentális értékelése milyen fogódzókat nyújthat egy termékeny és gondoskodó, nézetünk szerint a mainál egészségesebb társadalom kialakításához.
Részint ennek a több évtizede megingathatatlan politikai pozíciókat birtokló álláspontnak tulajdonítható, hogy bár minden egyes statisztikai mutató a népesedési gondok súlyosbodását jelzi, az ördögi körből nemhogy kitörni nem tudunk, de azt mintha erősítenénk különféle álmegoldások bevezetésével. Pedig nagy baj van ott, ahol félreértett vagy szándékosan félreértelmezett helyzetmagyarázaton, egy alapjaiban hibás diagnózison alapul egy egész ország népesedés- és egészségpolitikája.
Szinte egész nemzedékek szótárából hiányzik a termékenység fogalma. Miért ne hiányozna hát annak a ténynek a bemutatása, hogy e fogalom hordozóiként milyen termékenységkezelési magatartásformákat találunk akár a férfiak, akár a nők körében? E dolgozat azt igyekszik körvonalazni, hogy a termékenység fogalmának történeti, mentális értékelése milyen fogódzókat nyújthat egy termékeny és gondoskodó, nézetünk szerint a mainál egészségesebb társadalom kialakításához.
A termékenység bibliai megfogalmazása
Mindenekelőtt az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) azt a meghatározását kell szemügyre vennünk, mely szerint az egészség „a fizikai, pszichikai és szociális jólét teljességét és nem pusztán a betegség vagy fogyatékosság hiányát jelenti”.
A meghatározásban szereplő terminusok közül a „pszichikai és szociális jólét teljessége” fogalomsort kívánjuk megvilágítani, mégpedig rendhagyó módon három, a női termékenység szempontjából archetipikusnak mondható asszony mítoszának ezúttal csak vázlatos elemzésével.
De mindenekelőtt idéznünk kell azt az ószövetségi helyet, ahol a zsidó-keresztény termékenységkultusz talán legfontosabb bibliai megfogalmazását találjuk. A világot teremtő Isten minden élőre, s köztük a kiemelt helyet elfoglaló emberre vonatkozó általános érvényű törvénye ez: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá” (Ter 1,28).
Kétségtelen, hogy különféle, egymással bonyolult kölcsönhatásban álló egyéni és közösségi-politikai késztetések sugallatára napjainkban sok helyütt igyekeznek a Teremtés könyvének felülírására. A madáchi dráma Bizánc jelenetének megfelelően itt is csupán néhány betűnyit módosítanak, hogy a „jottányi” változás következtében az igazság gazsággá, a természetes termékenységkultusz az ellenkező értelmet hordozó meddőségkultusszá változzon valahogy így: „Ne legyetek termékenyek…!”
A meghatározásban szereplő terminusok közül a „pszichikai és szociális jólét teljessége” fogalomsort kívánjuk megvilágítani, mégpedig rendhagyó módon három, a női termékenység szempontjából archetipikusnak mondható asszony mítoszának ezúttal csak vázlatos elemzésével.
De mindenekelőtt idéznünk kell azt az ószövetségi helyet, ahol a zsidó-keresztény termékenységkultusz talán legfontosabb bibliai megfogalmazását találjuk. A világot teremtő Isten minden élőre, s köztük a kiemelt helyet elfoglaló emberre vonatkozó általános érvényű törvénye ez: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá” (Ter 1,28).
Kétségtelen, hogy különféle, egymással bonyolult kölcsönhatásban álló egyéni és közösségi-politikai késztetések sugallatára napjainkban sok helyütt igyekeznek a Teremtés könyvének felülírására. A madáchi dráma Bizánc jelenetének megfelelően itt is csupán néhány betűnyit módosítanak, hogy a „jottányi” változás következtében az igazság gazsággá, a természetes termékenységkultusz az ellenkező értelmet hordozó meddőségkultusszá változzon valahogy így: „Ne legyetek termékenyek…!”
Emese
Egy pogány, de még istenhívő korban Emese, a magyarság mitikus ősanyja arról álmodott, hogy „méhéből forrás fakad és ágyékából dicső királyok származnak…” (Anonymus: Gesta Hungarorum, 12. század). Az „Emese” (emse) név jelentése „szoptató, tápláló anya”. Ő az erős, a termékeny nő eszménye, aki már várandóssága ideje alatt mosolygó lélekkel simogatja méhében fejlődő magzatát, aki a világra jövő csecsemőt emlője tejével emteti, táplálja, hogy a csecsből forrásozó tej íze az első valóságosan élvezhető édességgel töltse el a kisbabát. Ilyen termékenység-istennő volt Babba Mária, a Boldogasszony is. Szent István királyunk e termékenység-istennő krisztianizált alakjának ajánlotta országa koronáját. Szent királyunk idejében a meddőség, a magtalanság olyan betegség volt, amit isteni büntetésnek fogott fel a kortárs közvélemény. A politikai vezetők pedig mindannyian jól tudták, hogy anyaország nélkül minden nemzet veszendő. Anyák nélkül nem születnek gyermekek, a jelen reménytelenné sivárul, a jövő pusztulást hoz. Nekünk azonban újra meg kellene tanulnunk, hogy nemzetünk Kárpát-medencei szállásterületét nemcsak azok a harcosok foglalták el és tartották meg, akiket például Feszty Árpád honfoglalókat megjelenítő történelmi tablóképén látunk, hanem azok a termékeny édesanyák, akikre a festő talán kevesebb figyelmet fordított, de akiket egy egészséges termékenységkultusz jegyében az akkori nemzetségek istennőként tiszteltek.
Mellesleg nem lényegtelen, hogy Emese fiát Álmosnak hívták. A beszélő nevet hordozó fejedelem – anyjához hasonlóan – minta és jelkép. Az erős, termékeny férfi eszményét hordozza ugyanis az ótürk eredetű Il-Almys szó, amelynek jelentése: „népességszerző”, „birodalomgyarapító”.
A férfi és női szerepek szempontjából ősi alapérték a kétféle értelemben is megjelenő termékenység. A kettős jelentés közül az egyik arra a testi képességre vonatkozik, hogy az ember képes a nemi szerepének megfelelő módon utódok nemzésére, azok kihordására, világra hozatalára, megvédésére, fölnevelésére. A másik jelentés arról szól, hogy az Emeséhez hasonlóan érett asszonyok (az Álmos módján népet és birodalmat gyarapító urak) lelki termékenységükből fakadóan képesek „megédesülni” a gyermekeikhez (családjukhoz, helyesebben nemzetségükhöz) fűződő, élethosszig tartó belső és örök kötődés okán.
Mellesleg nem lényegtelen, hogy Emese fiát Álmosnak hívták. A beszélő nevet hordozó fejedelem – anyjához hasonlóan – minta és jelkép. Az erős, termékeny férfi eszményét hordozza ugyanis az ótürk eredetű Il-Almys szó, amelynek jelentése: „népességszerző”, „birodalomgyarapító”.
A férfi és női szerepek szempontjából ősi alapérték a kétféle értelemben is megjelenő termékenység. A kettős jelentés közül az egyik arra a testi képességre vonatkozik, hogy az ember képes a nemi szerepének megfelelő módon utódok nemzésére, azok kihordására, világra hozatalára, megvédésére, fölnevelésére. A másik jelentés arról szól, hogy az Emeséhez hasonlóan érett asszonyok (az Álmos módján népet és birodalmat gyarapító urak) lelki termékenységükből fakadóan képesek „megédesülni” a gyermekeikhez (családjukhoz, helyesebben nemzetségükhöz) fűződő, élethosszig tartó belső és örök kötődés okán.
Budai Ilona
Budai Ilona szép Helénének, a trójai háború állítólagos kirobbantójának magyar rokona. Karrierista típus, aki talán mindent akar. Sikeres fővárosi szépasszony, aki Budán, talán a királyi udvarban, talán valamelyik polgári házban lakik, tétlenül nézelődve „az ablakban könyökle”. De az erdélyi népballada szerint őt is eléri a sors, amikor ellenség jön, lódobogás hallatszik. A menekülésre kényszerülő asszonynak kétféle értéke van: az egyiket a kincsesládikóban tartja, a másikat – két kisgyermek képében – a kezében. Ilona első félelmében az anyagi értéket választja, ezért előbb elhagyja „hajadon küs lányát”. Második félelmében aztán elveszíti az ő „futkosó küs fiát”. S aztán bekövetkezik a felismerés, a felismert veszteség nyomán az összeomlás. Ilona a tágas réten jődögélő bivaltehénben saját sorsára döbben. Míg „az oktalan állat nem hagyja el bornyát”, addig ő „lelkös lévén”, vagyis értelemmel és lélekkel rendelkező ember létére elvesztette gyermekeit.
Ilona későn döbben rá, hogy míg az állat óvja, védi kicsinyeit, ő, bár embernek tekinti magát, még ennél is kevesebbet tett utódaiért, amikor hagyta elveszni, elveszíteni gyermekeit. Az Udvarhelyszékről, a Fejér-Nyikó mellékéről származó népballada ékesszólóan mutatja be a modern pszichológia által is ismert, ún. „évfordulós jelenséget”, vagyis azt, amikor a gyermekét abortusszal, örökbeadással vagy más módon elveszítő nő más, idegen anya gyermekének láttán rádöbben a saját veszteségére…
Ilona későn döbben rá, hogy míg az állat óvja, védi kicsinyeit, ő, bár embernek tekinti magát, még ennél is kevesebbet tett utódaiért, amikor hagyta elveszni, elveszíteni gyermekeit. Az Udvarhelyszékről, a Fejér-Nyikó mellékéről származó népballada ékesszólóan mutatja be a modern pszichológia által is ismert, ún. „évfordulós jelenséget”, vagyis azt, amikor a gyermekét abortusszal, örökbeadással vagy más módon elveszítő nő más, idegen anya gyermekének láttán rádöbben a saját veszteségére…
Kőműves Kelemenné
Kőműves Kelemenné balladája a befalazott asszony, az elpusztított termékenység drámája. A történet szereplői azok a „kőmívesek”, akiket egyedül az ún. építés, a termelés beteges vágya és egyben fetisizálása mozgat. Itt a termelés az egyedüli szempont az anya által megjelenített termékenységgel szemben. A termékenység és az élet kegyetlen megrablói pedig azok a végrehajtók, akik között azért áldozat az anya férje és egész családja. „Magas Déva vára” beszédes helynevet rejt. Déva – devla – az ördög neve. Neki kell az építmény, amelyhez emberáldozatot követel meg. Fontos értelmezési szempont, hogy míg a ballada idején még „csak” egy feleség, egy gyermek anyja az elsődleges, majd az utána haló gyermek a másodlagos áldozat, addig napjainkban a ballada modern olvasata szerint a magzatgyermekek „szép fehér hamvát keverjük a mészbe”, hogy a termékenységüktől ily módon megfosztott anyák – immár „dolgozó nőként” – termelésfokozó áldozatot hozzanak az anyagi javak előállításához. Tehát elsődleges áldozattá válik a (magzat)gyermek, másodlagos áldozati helyzetbe kerül az anyaságát elvesztő nő. Illyés Gyula Kiket szült Katalin című versének már ő a hősnője, aki megöregedve, termékenységét vesztve hiába mondja már, hogy „meg akartam szülni magam”, ha a rászakadó sors hasznavehetetlen tárgyak, élvezhetetlen élvezeti cikkek és társtalanná üresedő kapcsolatok ördögi várába zárja.
Az abortusz – akár sebészi eszközökkel, akár méregtablettás változattal – olyasféle szabadságot kínál a termékenységükben nem becsült és védelmezett nőknek, mint amilyent Budai Katalin vagy Kőműves Kelemenné esetében láttunk.
Az abortuszpártiságáról hírhedt olasz írónő, Oriana Fallaci azonban sajnos ma még másként igyekszik láttatni nőtársaival a helyzetet. Fallaci megcsalja önmagát és olvasóit is, amikor egyfelől az iszlám anyaméhekben rejlő „csodafegyverrel” riogatja a „civilizációt”, másfelől képtelen felfogni, hogy nem a gyűlöletbeszédének tárgyát képező iszlám, hanem a termelést fetisizáló kapitalista rendszer miatt veszítettük és veszítjük el a női és férfi termékenységben rejlő európai alapértékeket.
Az abortusz – akár sebészi eszközökkel, akár méregtablettás változattal – olyasféle szabadságot kínál a termékenységükben nem becsült és védelmezett nőknek, mint amilyent Budai Katalin vagy Kőműves Kelemenné esetében láttunk.
Az abortuszpártiságáról hírhedt olasz írónő, Oriana Fallaci azonban sajnos ma még másként igyekszik láttatni nőtársaival a helyzetet. Fallaci megcsalja önmagát és olvasóit is, amikor egyfelől az iszlám anyaméhekben rejlő „csodafegyverrel” riogatja a „civilizációt”, másfelől képtelen felfogni, hogy nem a gyűlöletbeszédének tárgyát képező iszlám, hanem a termelést fetisizáló kapitalista rendszer miatt veszítettük és veszítjük el a női és férfi termékenységben rejlő európai alapértékeket.
Egy termékeny és gondoskodó anyaországot
Pedig az igazi bölcsesség erejével más következtetésre is lehet és kell is jutni. Ha büszkék voltunk, hogy Európa megosztottságának felszámolásában, a berlini fal lebontásában nekünk, magyaroknak is volt szerepünk, akkor tegyünk meg mindent azért, hogy tapintatos, de hathatós össztársadalmi erőfeszítéssel lebontsuk azt a másik falat, amely a diszkrimináció és elválasztás falaként magasodik egyfelől a másállapotukat terhességként megélő anyák, a nemkívánatosnak minősített magzatkorú gyermek áldozati síremléke, másfelől az élet és halál mezsgyéjén túljutott nemzedékek, köztük a halálosztói szerepükben szintén áldozati helyzetbe kényszerített orvosok, gyógyszerészek között.
Sürgető a feladat, mert már így is egész nemzedékek sora esett áldozatul az abortuszdiktatúrának. Már eddig is súlyos árat fizettettünk nőtársainkkal azért, hogy nem tettük számukra lehetővé termékenységük békés és elfogadó társadalmi környezetben való kibontakoztatását.
Építsünk tehát egy olyan termékeny és gondoskodó anyaországot, ahol a férfinak és nőnek született állampolgárok egymásra találása egy szabad elhatározáson és termékenységen nyugvó közös választás alapján elválaszthatatlanul az utódnemzés, a szülővé válás életre szóló diadalával és győzelmével kecsegtet.
Hadd mondjuk ki végre, hogy szülővé válni vagy annak lenni mindannyiunknak legyen áldott állapot. Mielőtt tehát a Teremtő letöri a száraz ágat a szívéből gyökeredző életfáról, azaz letöri az elszáradó nemzetek ágát, kössünk vele békét. Békét az anyaméhben!
Sürgető a feladat, mert már így is egész nemzedékek sora esett áldozatul az abortuszdiktatúrának. Már eddig is súlyos árat fizettettünk nőtársainkkal azért, hogy nem tettük számukra lehetővé termékenységük békés és elfogadó társadalmi környezetben való kibontakoztatását.
Építsünk tehát egy olyan termékeny és gondoskodó anyaországot, ahol a férfinak és nőnek született állampolgárok egymásra találása egy szabad elhatározáson és termékenységen nyugvó közös választás alapján elválaszthatatlanul az utódnemzés, a szülővé válás életre szóló diadalával és győzelmével kecsegtet.
Hadd mondjuk ki végre, hogy szülővé válni vagy annak lenni mindannyiunknak legyen áldott állapot. Mielőtt tehát a Teremtő letöri a száraz ágat a szívéből gyökeredző életfáról, azaz letöri az elszáradó nemzetek ágát, kössünk vele békét. Békét az anyaméhben!
