„Venimus adorare eum, Immanuel!”

Elképesztő számok, méretek, hatalmas előkészület – így lehetne összefoglalni mindazt, ami a kölni XX. Ifjúsági Világtalálkozót megelőző visszaszámlálás napjaiban, óráiban volt érezhető Németországban. Feszült várakozás minden egyházmegyében, ahová az előtalálkozókra százai-ezrei érkeztek a különböző nemzetiségű fiataloknak. Német precizitással előkészített tervezés, igényes, magas szintű vendéglátás és befogadó szeretet a plébániák, a püspökségek, az iskolák, a különféle egyesületek és lelkiségi mozgalmak részéről.
Több mint 400 ezer regisztrált zarándokot és talán ugyanennyi spontán érkezőt vártak a szervezett fogadóhelyek: Köln, Bonn és Düsseldorf, valamint a hozzájuk tartozó elővárosok, falvak, községek. Felbecsülhetetlen, összesen talán 1 millió fiatal érkezett a pápai záró szentmisére Köln közelébe, az ún. Marienfeld-i szabadtéri oltár köré.
Fél millió zarándokhátizsákot készítettek, 6 és fél millió adag ételt, 100 tonna ebédet osztottak ki 130 helyen azoknak, akik otthoni befizetésük nyomán megkapták az étkezési jegyüket. 3 tonna kávét, 3 ezer liter tejet, 900 ezer zsömlét és majdnem két millió banánt, almát és körtét készítettek naponta az éhes ifjúságnak. A lelki eledel anyagai: 3 millió kisostya, 3 ezer áldoztató edény és 250 liter misebor.
60 bíboros, 800 püspök, 10 ezer pap vett részt a találkozón. 30 ezer önkéntes teljesített szolgálatot minden fontos ponton. Összesen 250 helyszínen tartottak ketekéziseket augusztus 17-én, 18-án és 19-én, a magyaroké a bonni T-Mobil rendezvénycsarnokban volt a napi püspöki szentmisékkel együtt. Egyszer mindenki elzarándokolt a kölni dómba, hogy lerója tiszteletét a háromkirályok ereklyéi előtt. Délutánonként ezer különböző helyszínen szerveztek kulturális, zenei, játékos vagy elmélkedő, táncos és filmes, vidám ifjúsági programokat. A legkiemelkedőbb események: a pápa megérkezése augusztus 18-án Kölnben, a Rajna partján, a hatalmas közös keresztút péntek este a vendéglátó közösségekkel és a szombat éjszakai virrasztás a pápával, valamint az ünnepi záró szentmise. Közben állandóan lehetőség nyílt lelki beszélgetésre és szentgyónásra is az arra kijelölt pontokon.
A pápa április 24-én német zarándokoknak ezt mondta: „Már előre örülök Kölnnek! Együtt fogunk valami nagyot alkotni. Biztos vagyok benne, hogy Isten megáldja fáradozásunkat!”

 

Megismerve egymás életét

 

Augusztus 11-e: elérkezett a nap, amikor több ezer fiatal magyar katolikus zarándok kelt útra autóbuszokkal, hogy Németország valamelyik egyházmegyéjében vagy lelkiségi mozgalmának központjában ún. előtalálkozón vegyen részt. A kölni ifjúsági világtalálkozó két hetes programjának tudatosan megtervezett, fontos része volt ez az öt nap, ahogy annak idején a gyalogos zarándokok számára is fontos volt az az élmény, hogy falvakon, városokon áthaladva élvezték az ott lakók vendégszeretetét, és így megismerték az életüket is.
A budapesti Egyetemi Lelkészség egy busznyi csoportja a bajorországi Pfeffenhausen községbe érkezett. Ez az alig ötezres, ám igen városias község már egy éve készült arra, hogy a magyar egyetemistákat befogadja: mindenki más családhoz került, de a programok közösek voltak. Fogadásunkra, amely a plébániatemplomba való ünnepélyes bevonulást jelentette a magyar zászlót lengetve, eljött a polgármester, a hívek, a helyi Kolping szervezet és sok fiatal. Az igeliturgia keretében minden zarándok fiatalnak szimbolikusan megmosták a kezét, miközben elhangzott az evangéliumból a Lázár, Márta és Mária házában történt olajjal való megkenés epizódja.
A napi programok mindig német-magyar közös imádsággal kezdődtek. Az első nap, péntek mindenhol az ún. szociális segítségnyújtás alkalma volt. A magyar fiatalok egy hatalmas cipőraktárt számoltak fel, összepárosítva, dobozolva több száz pár cipőt, amelyeket aztán Indiába fognak küldeni. Meglátogattak egy vidéki gazdaságot, egy sörüzemet, ahol friss ebéddel és sörrel látták vendégül őket. Ez a vidék a német sörkomlótermelés hazája. Este gitáros magyar szentmisét tartottunk egy kis falu középkori templomában. Vacsora után éjnek idején mécsesekkel a kezünkben gyalog érkeztünk haza a vendéglátó családokhoz.
Szombaton Weltenburgba, a kelheimi Duna-kanyar bencés apátságába zarándokoltunk, ahol együtt imádkoztunk a szerzetesekkel – még a pusztító árvíz előtti napokban. Délután strandolás szerepelt a programban, majd este orgonakoncert és játékos kölcsönös kulturális bemutatkozás. Vasárnap Regensburgban püspöki szentmisén vettünk részt, ahol az egyházmegye valamennyi előtalálkozóra érkezett zarándoka ott volt, több mint ötezer fiatal. Hétfőn, Nagyboldogasszony ünnepén a búcsúmise után indultunk Kölnbe, pontosabban Bonnba, ahol a magyarokat együtt szállásolták el.
Csoportunk 35 tagja mind vagy volt egyetemista, vagy most jár valamelyik főiskolára, egyetemre. Olyan fiatalokat választottunk ki, akik elkötelezett vallásosságukról már tanúságot tettek akár a hozzánk tartozó kollégiumban, akár a lelkészségen, hiszen a világtalálkozón való részvételük költségeinek csak kis részét kellett nekik fizetni, a többit adakozó jótevők hozzájárulásából fedeztük.

 

Rá kell találni az igazi csillagra…

 

Ahogy haladt a zarándoklat a csúcspontja felé, egyre inkább látszott, ez nemcsak „jó buli”, hanem áldozat is. Sokak lábát feltörte a cipő, fáslik, ragtapaszok jelentek meg a szandálokból kivillanó sarkakon. Kölnben az irdatlan nagy tömeg nyomását nem bírta a közlekedés: voltak órák, amikor teljesen leállt az U-Bahn-, a busz-, a vonatforgalom. Szinte bedugultak az aluljárók, a négerek és az olaszok azonban ekkor sem veszítették el lélekjelenlétüket: az új pápa nevét skandálták (Benedetto, Benedetto…), táncoltak, daloltak még késő éjszaka is.
A péntek esti keresztút bejárta Bonn egyik külvárosát, kierősített énekével és imádságával ébresztgette a nyugati civilizáció álmába merült helybeli német lakosságot. Szombaton nem kis tortúra után elérkeztünk Marienfeldbe, ahol már tombolt a zene. A szektorok hamar megteltek, az éhes és fáradt zarándokok kimerülten dőltek le a fűre. Amerre a szem ellátott, mindenütt fiatal csoportok zászlójuk körül; mindegyikük a saját pólóját viseli. Csodálatos ez a sokféleség, ez a színözön! Közben beesteledett, és megérkezett a pápa. Felállították az ifjúsági világtalálkozó hatalmas fakeresztjét, amely zarándoklása során Magyarországra is eljutott. Bekísérték az Istenanya ikonját, megkezdődött a késő éjbe nyúló virrasztás, az igeliturgia. Amint az égen kihunyt a fény, a fiatalok kezében kigyulladtak a mécsesek, amerre csak a szem ellátott, mindenütt. Tanúságtételek hangoztak el, olvasmányok, látványos táncok, mutatványok, amelyeket a szentatya mosollyal kísért. Elénekelték az Akatisztosz-himnuszt, majd a kitett eucharisztia előtt közös szentségimádás kezdődött. A világméretű adoráció után a hatalmas völgy hideg éjszakájában hálózsákokba burkolózva aludt mindenki.
Vasárnap ünnepélyes pápai szentmisével érte el a találkozó a csúcspontját. A prédikáció alatt kisütött a nap. „Jézus az erőszakot szeretetté változtatta… az eucharisztia átváltozása nyomán megindult a világban az átváltozások sora, amire annyira várnak az emberszívek… Az örömünket át kell adni az Istent nélkülöző világnak… Rá kell találni az igazi csillagra, amely Krisztushoz vezet, ez a Szentírás, az új Katekizmus és az azt kiegészítő, most megjelent Kompendium, olvassátok, tanulmányozzátok! Legyetek egyek Krisztusban! Ne hagyjátok az öregeket egyedül!” – ezek XVI. Benedek pápa szavai voltak. Most ő tanított a dombról, olyan szelídséggel és alázattal, ahogy Jézus annak idején a hegyi beszédben.
A világ ifjúságának Kölnbe zarándokolt nem elhanyagolható része megtapasztalta, mit jelent a zarándoklét a 21. században: hideget, szorongást, a tisztálkodás hiányát, gyaloglást, egy kis éhezést, megpróbáltatásokat… Jót tett nekik. Cserébe az összetartozásnak, a közös imádságnak, az egyháznak egy ritka, számukra sokat mondó élményét kapták ajándékba.