Hódolat Krisztus előtt

A Szent István-bazilikát már kora délelőtt zsúfolásig megtöltötték a hívők, akik az ország egyházmegyéiből és határon túlról érkeztek, és az eső ellenére a téren is sokan reménykedve várták, hogy jobbra forduljon az idő.

„Azok között a falak között vagyunk, amelyek tanúi voltak 1938-ban az Eucharisztikus Világkongresszus eseményeinek, és sok más, nemzetünk történelmében fontos eseménynek – mondta köszöntő szavaiban Erdő Péter bíboros, Magyarország prímása. – A szentségi Jézus imádása hozzon lelki megújulást népünknek”. Seregély István érsek a megnyitón hazánk sorsáért, népünkért imádkozott: „Nemzetünk minden tagját a te oltárodra tesszük, hogy életet adj nekünk, és méltóvá tégy minket ígéreteidre”. A megnyitó köszöntés és imádság után Varga László atya előadása következett Életünk szentmiséje címmel. „Hogyan lehet összekapcsolni az életünket, a hétköznapjainkat a szentmiseáldozattal? – tette fel a kérdést a kaposvári plébános. – Minden szentmise a gyógyulás helye lehet számunkra, de csak akkor, ha oda tudjuk vinni életünket, sebzett szeretetkapcsolatainkat Jézushoz, ha képesek vagyunk a bűnbánatra, annak felismerésére, hogy kapcsolatainkért mi is felelősek vagyunk.”
A kongresszus előadásai – csakúgy, mint a családok délelőtti tanúságtételei – az Oltáriszentség misztériumát próbálták érzékeltetni a hallgatókkal.
Sok közösség életében az eucharisztia egy-egy vonatkozása különös hangsúlyt kap. Ezért a Nemzeti Eucharisztikus Kongresszus szervezői lelkiségi mozgalmakat, közösségeket, szerzetesrendeket kértek fel a bazilika előtti téren felállított nyolc témasátor vezetésére. A Hálaadás sátrát az Emmánuel Közösség rendezte be. Elgondolásukról Németh Rita így beszélt: „Próbáltunk olyan témákat összeszedni, amelyek az embereket a hálaadásra sarkallják. Ez azért is fontos, mert a magyar társadalom sokszor meglehetősen depresszív, szeretünk szomorkodni, miközben az Úristen gazdasága itt van nap mint nap előttünk.” Az Oltáriszentség anyaga, a kenyér és a bor volt Az élet kenyere és A lélek itala sátrak központi témája: az előbbiben hagyományos módon ostyát sütöttek, az utóbbiban pedig borral kínálták az oda látogatókat, és a szentség anyagaira vonatkozó liturgikus előírások is elhangzottak. A Küldetés sátor házigazdái a verbiták voltak, akik a föld számos országában vannak jelen missziós tevékenységükkel. A Szent Jeromos Bibliatársulat az Ige sátor szervezőjeként, a Magyar Katolikus Rádió munkatársai pedig az Örömhír sátorban várták az érdeklődőket. Az Áldozat témakörét feldolgozó sátor szervezője a kamilliánus rend volt, tagjai a szenvedők és betegek szolgálatára szentelik magukat. A szolidaritásnak, a legkisebbek szolgálatának a sátrát három mozgalom tagjai közösen alakították: az Élet Kenyere, a magzatvédő Alfa Szövetség, valamint a Hit és Fény Közösség. A bazilika mellett kaptak helyet a magyarországi egyházmegyék bemutatkozó sátrai. A gyermekekre is gazdag program várt a szomszédos Szent István Általános Iskolában.
A Nemzeti Eucharisztikus Kongresszus, amely a lelki megújulás és a Krisztus előtti hódolat ajándékát nyújtotta a híveknek, a délutáni szentségimádást követően szentmisével zárult.