Személyes hang, mély hit és szintézisre való törekvés

– Jelenleg két fordítás ismert a nagyközönség előtt: Kurcz Ágnes és Bollók János tolmácsolása.

– Kurcz Ágnesé főleg szépirodalmi kvalitásával tűnik ki, míg Bollók János a gördülékenyebb nyelvi megvalósításra helyezte a hangsúlyt. Mindkét fordítást nagyszerű munkának tartom. Én a most megjelent könyvemben inkább a tartalmi, fogalmi hűségre összpontosítok, a latin szavak etimológiáját, eredeti jelentését hangsúlyozva. Például a misericordiát Bollók János a maga fordításában az irgalom kifejezéssel adja vissza, de ebben nincs benne a latin szavak eredeti jelentése, miszerint a megbocsátó szívről van szó, amit a megfelelő grammatikai műveltségű egykori olvasó megértett.

– Az elmúlt időszakban, különösen az államalapítás millenniumának kapcsán tekintélyes mennyiségű szakirodalom foglalkozott Szent István Intelmeivel. Vannak feltevések, amelyek magát a királyt jelölik meg szerzőként, de az általánosan elfogadott nézet szerint István király gondolatait egy névtelen szerzetes fogalmazta meg.

– Régebben úgy gondolták, hogy az akkori uralkodók nem voltak igazán művelt, képzett emberek. Ám Nagy Károly nemcsak olvasott, de írni is tudott. III. Ottó széleskörűen művelt személyiség volt. A Szent Istvánnal kapcsolatos legendák is említik, hogy a király grammatikai képzésben részesült. Nincs okunk ezt megkérdőjelezni, hiszen apja, Géza fejedelem „színes udvara” – a hittérítők, írástudók jelenléte – biztosíthatta ezt a tájékozottságot. Ezek után elvben nem lehetne kizárni Szent István szerzőséget, igaz, abban a korban ez nem volt szokás, de hogy a gondolatok alapvetően megegyeznek Szent István elképzelésével, ehhez aligha férhet kétség. Az viszont esetleg vitatható, hogy Imréhez íródott-e a kérdéses mű, hiszen Imre neve nem szerepel az Intelmekben, de elvben nem lehet ezt kizárni, hiszen István őt kiszemelt utódjának tekintette.

– A páratlan irodalmi alkotás milyen műfaji kategóriába sorolható?

– Műfaját tekintve az Intelmeket fejedelemtükörnek tekintjük, ez a műfaj a Karoling időkben, a korai középkorban született. Kétségtelen, hogy a Karoling-korban létrejött királytükör műfaj nagy jelentőségű, de Nyugat-Európában ebből az időszakból egyetlen olyan királytükröt sem ismerünk, ahol az uralkodó saját fiát tanítja az uralkodás szabályaira, mesterségére.

– A középkori, szárazabb hangvételű királytükrök között egyedülálló a mély, meghitt, személyes kapcsolatot érzékeltető Szent István-i Intelmek.

– Egyetlen Karoling királytükör ismert, ahol egy édesanya mondja el tanácsait fiának, de annak a karaktere is eltér a Szent István-i Intelmektől. Honnan vette az uralkodó a személyes hangnemet? A bizánci királytükrök voltak ilyen jellegűek, s ezeknek a tartalma jól ismert lehetett a magyar udvari körökben. Bár voltak az atya közvetlen tanításáról szóló nomád fejedelemtükrök is, amelyeket szájhagyományból ismerhettek. A Szent István gondolatait kifejező személy valószínűleg ezt a klasszikus antik bizánci és nomád tradíciót kapcsolta össze a nyugati Karoling formákkal, gondolatokkal. Ebből a szempontból is szintézisről van szó.

– „Az egy nyelvű és csak egyetlen szokásmódra épülő királyság… gyenge és törékeny.” A 6. fejezetben található ez az egyik legeredetibb Szent István-i gondolat. Pontosan mit is érthetett alatta az államalapító?

– Nem azt, hogy az ország soknemzetiségű ország legyen, hanem azokra a vendégekre gondolt, akik a kor művelt emberei – hittérítők, papok, lovagok – voltak, akik magukkal hozták a documentát. Ez a szó a doceo (tanít) igével áll összefüggésben, s ezért olyasmiről van szó, amiből tanulni lehet, tehát a korabeli európai műveltséget: az irodalom, a kódexek, a szabályok, törvénykönyvek ismeretét jelentette. István olyan fejedelmi királyi udvart tartott szükségesnek, amely igazodik az egykori európai normákhoz. A soknyelvű, sokhagyományú ország az udvari kultúrának a színességét, nemzetközi jellegét jelentette. Ilyen színes fejedelmi környezettel a nomád népeknél is találkozunk, akik az állattenyésztés mellett nyitottak voltak a kultúrára is, amelyet előkelőségeik számos kultúrával, nyelvvel rendelkező kísérete biztosított. Itt is láthatjuk azt a szintézist, amely szerint István király nemcsak a Német-római Birodalomhoz avagy Bizánchoz, hanem a régebbi magyar hagyományokhoz is kapcsolódott.

– II. Szilveszter pápa tevékenységéhez, az egyesült Európa gondolatához szorosan kapcsolódnak Szent István Intelmei.

– Valóban: a Krisztus utáni első ezredfordulón fölmerült a kettészakadt egykori Római Birodalomban az egység visszaállítása. Ez az elképzelés találkozott II. Szilveszter felfogásával is, aki úgy gondolta, hogy helyre lehet állítani a római egyháznak és Bizáncnak az egységét, amelyben a nemzeti hagyományoknak is nagy jelentőséget tulajdonítottak. Szent István sok mindent megértett II. Szilveszter pápa, III. Ottó császár és az akkori idők szelleméből, így egy olyan országot akart, amely hidat képez a nyugat-európai latin civilizáció és a kelet-európai bizánci civilizáció között, úgy, hogy ugyanakkor nem válik sem a német, sem Bizánc vazallusává. Ezért a koronát nem III. Ottótól kérte, hanem II. Szilveszter pápától, ami nem jelenti azt, hogy ilyen módon el akarta magát határolni III. Ottótól. Az Intelmek gondolatmenete – amely az Istentől a földi szinten át újból az ég felé ível – a császár koronázásának rituáléját követi, amely a koronás személy földi valójának égi átlényegülését hangsúlyozza.

– XVI. Benedek pápa Szent István királyt a keresztény Európa egyik alapítójaként tartja számon.

– Személyes hang, mély hit, szintézisre törekvő gondolkodásmód egya­ránt jellemzi az Intelmeket, amely szerint a legkülönfélébb hagyományokat kell megpróbálni eggyé olvasztani, hogy megmaradjon a népek identitása, miként a modern Európában is jelentkezik egyfajta kísérlet erre. A valódi szellemi értékeket, hagyományokat megőrizve olyan kultúrát kell kialakítanunk, amelyben megmaradnak a hagyományos értékek. Szent István hasonló szituációban találta magát, és igyekezett nagyon rugalmas fennmaradási életmódot megformálni. Ez a szintézisre törekvő gondolkodás az, ami mindenkor érvényes a Szent István-i Intelmekben, s ez az, ami a szentatya számára is példaértékű.