Családok világtalálkozója Valenciában
A lélek nyaralása
Szerző: Szalontai Anikó
Fotó: Szalontai Anikó
Már maga az út is gyönyörű ajándék volt – ezt tanúsíthatják mindazok, akik busszal, vagy mint ahogy Ágostonék, autóval mentek Valenciába. A magas hegyek, majd a türkiz tenger, az utánozhatatlan hangulatú útszéli szőlő- és gyümölcskertek, a völgyekből előbukkanó kisvárosok cseréptetői elandalították az utazót, miközben felkészítették a lelkét a cél elérésére. „Isten dicsőségét hirdette az út minden kilométere szépségével, napsütötte jókedvével. Ahogy közeledtünk Valencia felé, a látvány kimosta a szívünkből az otthoni gondokat, rosszkedvet” – mondta a többiekkel teljes egyetértésben Ágoston.
Spanyolországot hagyományosan katolikus országnak tartjuk, joggal, hiszen a lakosság több mint kilencven százaléka vallja magát katolikusnak. S bár a templomba járók aránya alig húsz százalék, az emberek mindennapjaiban természetes módon jelen van a vallásosság. Megőrizték azt a szokások, a fiesták, de még az ételek és az épületek is. Ezért is és persze a katalán nemzeti büszkeség miatt is fogadták XVI. Benedek pápát olyan nagy örömmel Valenciában. Közvetlen szeretettel, hamisítatlan spanyol temperamentummal. Hiszen még, aki nem is gyakorolja hitét, az is átérezte a pápalátogatás jelentőségét, ahogyan azt is, mit jelent a családot ünnepelni. „A család egy olyan fogalom, amelyen keresztül mindenkit meg lehet szólítani – mutatott rá Margit. – Hiszen mindenkinek jelent valamit ez a szó, ha nem is feltétlenül pozitív dolgokat. De meg lehet, és azt hiszem, meg is tudtuk mutatni, hogy ez alapvetően egy nagyszerű és különleges kapcsolatrendszer, fizikai és lelki kötődések bonyolult hálója, amely pótolhatatlan az egyes ember és a társadalom életében.”