500 éves Bakócz Tamás bíboros kápolnája Esztergomban
Az angyali üdvözlet tiszteletére emeltetett
Szerző: Prokopp Mária
Fotó: Mudrák Attila
Ki volt Bakócz Tamás?
A fénylő vörös márványból emelt kápolnában, a falakat koronázó párkányon aranyozott bronzból, antikva betűkkel írt pompás felirat hirdeti, hogy Erdődi Bakócz Tamás bíboros, esztergomi érsek létesítette az Istenszülő, Szűz Mária tiszteletére, 1507-ben. Kerékgyártó iparos fia, aki Mátyás király pártfogása révén a kor legkiválóbb egyetemein, Krakkóban, Bolognában és Ferrarában végezte teológiai és jogi tanulmányait, majd Mátyás király kancelláriájában kezdte meg pályáját. 1480-ban már királyi titkár volt, akit a király 1489-ben így jellemzett: „Hűségét, ragaszkodását és buzgalmát kezdettől fogva tapasztaltuk. Mióta pedig titkainkba beavattuk, tanácsunkba meghívtuk, és a legfontosabb ügyeket bíztuk rá, még inkább meggyőződtünk, hogy kiváló bölcsességgel párosult hűsége és szolgálata mind személyünknek, mind országunknak legnagyobb hasznára válik.”
Egyházi beosztásaiban is gyorsan emelkedett: 1486-ban győri, 1497-ben egri püspök és a következő évben már esztergomi érsek, vagyis az egész ország főpapja, prímása lett. A gyenge kezű Jagello II. Ulászló király (1490–1516) alatt mint főkancellár, hazánk „koronázatlan királya” volt. 1500-ban VI. Sándor pápa római bíborossá nevezte ki. Ettől kezdve egyre többet tartózkodott Rómában. Római templomát, az ősi San Martino ai Monti-bazilikát pompásan megújította a kor reneszánsz stílusában. 1507-ben Bakócz Tamás elnyerte a konstantinápolyi pátriárka méltóságát is, amely segítette a török veszedelem elhárításában. Bakócz Tamást leginkább Velence, a vele szövetséges XII. Lajos francia király és VI. Sándor pápa támogatta. Bakócz a nemzetközi politika kulcsfontosságú személyisége lett. Leonardo Loredano velencei dózse így jellemezte őt 1503. április 3-án: „A főtisztelendő esztergomi bíbornok úr fáradhatatlan buzgalmat fejt ki a kereszténység javára. Hő vágy tölti el a lelkét, hogy a pogány zsarnokságtól a keresztény világot megszabadítsa.” Ugyanakkor Miksa német-római császár is Bakóczhoz fordult, hogy a Magyar Királyságot a Habsburgoknak biztosítsa a nemzeti királyt követelő Szapolyai párttal szemben. 1505 májusában a császár írásban is kötelezte magát, hogy a legközelebbi pápaválasztáson minden befolyását érvényesíteni fogja Bakócz érdekében. Ezt Velence is megígérte.
