Cikkek listázása

Hálaadással és reménnyel

Szerző: Papp Tamás

A lélek megújulására van szükség ahhoz, hogy körülöttünk emberibbé váljon a világ. Ez a felismerés vezette püspökeinket, amikor pontosan egy évvel ezelőtt hazánk lelki megújulásáért elindították az engesztelő imaévet. Azóta nemcsak idehaza, hanem a környező országok magyarlakta egyházmegyéiben is megannyi egyéni és közösségi felajánlás, szentmise, zarándoklat válaszolt erre a felhívásra. Az ’56-os forradalom és a nándorfehérvári diadal jubileumi évének lezárásakor vajon jobb helyzetbe került-e az ország, mint az engesztelő év kezdetén volt? Sok tekintetben bizonyára nemleges a válasz. Életünk megannyi területén továbbra is igazak az imaévre kiadott körlevél megállapításai: nemzetünk lélekszáma továbbra is rohamosan csökken, sokunk életét a szétszórtság, a reménytelenség, a pillanatnyi előnyöket kereső anyagiasság és karrierizmus jellemzi, messze vagyunk az igazságosság elvének megvalósulásától, mely a gyengét védi.

Az engesztelő évre való visszatekintés mégis hálaadással és örömmel kell, hogy eltöltsön bennünket. Olyan ez, mint amikor a hegymászó felér a csúcsra és visszatekint. Kitárul előtte a táj, és megmutatja teljes szépségét, melyet addig csak részleteiben élvezhetett a felfelé törekvő. A sziklák között feltűnnek a társak, akikkel jó volt végigjárni a küzdelmes utat. Az arcokon megelégedett öröm sugárzik szét. Erről mondja Jézus, hogy az asszony is szomorú, aki szül, mert elérkezett az órája. Amikor azonban megszületik a gyermeke, azon való örömében, hogy ember született a világra, nem gondol többé a gyötrelmeire. Miközben tehát a közéletre, a gazdaságra, olykor egyéni életvezetésünkre is ránehezedik egyfajta tehetetlenség, bűn, melytől szeretnénk mielőbb megszabadulni, mégis van miért hálát adnunk az elmúlt évre visszatekintve. A szlovák-magyar püspökök kiengesztelődése, a Mátraverebély-Szentkúti kegyhely nemzeti zarándokhellyé nyilvánítása, Salkaházi Sára testvér történelmi boldoggá avatása, a fatimai nemzeti zarándoklat, a Szent István-bazilikában, a forradalom ötvenedik évfordulóján a pápai legátus vezetésével megtartott ökumenikus istentisztelet mind megannyi lehetőség volt, hogy imádkozzunk, és látható módon tegyünk is nemzetünk lelki megújulásáért.

E jubileumok igazi tétje tehát, úgy tűnik, abban van, hogy a bennük rejlő lelki értékeket mennyire tudjuk egyénileg megélni, és testvéreink javára fordítani. Ebben a tekintetben az előttünk álló év is sok lehetőséget kínál, mivel gazdag lesz jubileumokban: ötven esztendeje szenvedett vértanúhalált Brenner János, nyolcvan éve hunyt el Prohászka Ottokár püspök, ezer éve született Szent Imre, nyolcszáz éve pedig Árpád-házi Szent Erzsébet. Nehéz körülmények között hálát adni és a jövőbe bizalommal tekinteni tőle igazán megtanulhatunk, aki kitaszítottsága első karácsonyán így zengett hálaadást élete megpróbáltatásaiért: „A harangszóra Erzsébet elindult a templomba, részt vett a zsolozsmán, és kérte, hogy énekeljék el a Te Deumot, mert szeretne hálát adni az Úrnak a megpróbáltatásokért, amelyeket reá bocsátott. Leborult az oltár előtt, és fennhangon köszönte meg az Úrnak, hogy elvesztette mindenét, és szegénnyé lett, amint Jézus is lemondott mindenről és szegényen feküdt a betlehemi jászolban: »Uram – mondta –, legyen meg a te akaratod! Tegnap hercegnő voltam, hatalmas és gazdag váraim voltak; ma koldus vagyok, és senki sem akar menedéket adni. Uram, köszönöm, hogy kiválasztottad méltatlan szolgálódat a szegénység kegyelmi adományára!«”

Az Új Ember Lap- és Könyvkiadó nagy családja, az Adoremus, a Família, a Mértékadó, a Teofil, a Testvérek, az Új Ember valamennyi munkatársa nevében e gondolatokkal kívánok minden kedves Olvasónknak és hozzátartozóinak Istentől megáldott, szent Karácsonyt és továbbra is lelki megújulásra hívó boldog Újévet.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>