Szőcs Géza a karácsonyról és 1956-ról
Kárpát-medencei magyar karácsony
Szerző: Ambrus Sz. András
Szőcs Gézával 1956 után 50 esztendővel Budapesten beszélgettünk.
– A karácsony azon kevés ünnepek egyike a román és az erdélyi magyar valóságban, amely túlélte a sztálinizmus rohamait. Pedig próbára volt téve: a szenteste helyett a december 31-i „téli fa” állítására biztattak, Krisztusból pedig egyfajta Télapót igyekeztek faragni. Azt az Erdélyben általánosan elterjedt képzetet, hogy az ajándékot az angyal hozza, és ezzel együtt az ünnep intimitását és szakralitását mégsem sikerült a hatalomnak megtörnie. A karácsony a méltó emberi életnek talán az utolsó érzelmi, morális és pszichés mentsvára maradt. A tartalékokat a karácsony ünnepe töltötte föl – enélkül aligha vészelhette volna át az erdélyi magyarság ezeket az időket.
– A 80-as évek közepén keletkezett Karácsonyi hangjáték című darabja…
– A bibliai, heródesi történetbe szőve egy hatalomátvételt megvalósító lázadásról szól. Különleges volt számomra, hogy pár évvel később, 1989 karácsonyán mindez valósággá vált. Akárhogyan is értékeljük utólag a Ceausescu megbuktatása körüli részben csúnya eseményeket – órák alatt a felszabadulás élményét élték meg románok és romániai magyarok. Ez akkor mindenképpen katarzis volt.
– Mi történt az 56-os forradalomhoz kapcsolódó erdélyi események résztvevőivel?
