Cikkek listázása

Az Úr folyamatosan erősíti s teszi próbára a család hitét

Sérült gyermekkel Isten hálójában

Szerző: Lőrincz Sándor

Fotó: Lőrincz Attila

Három a fiú Gomboséknál: Márk ötéves, Dani három, Levente pedig egy lesz karácsonykor. A kaposvári házaspár, Anita és Péter a legszebb ajándékot kapta tavaly szenteste. Akkor érkezett meg a harmadik gyerkőc, s bár meglehetősen „sűrű” az életük, szívesen vállalnának még egy lurkót. A srácok után jó lenne egy kislány. Megpróbálnak örömre hangoltan élni; jóllehet néhány hete belvárosi társasházuk zárt garázsából elkötötték családi autójukat, a hét személyes Seatot, amivel Márkot szokták szállítani Budapestre, a Pető Intézetbe. Legidősebb gyermekük ugyanis mozgássérült, jelenleg képtelen az önállóságra. A fiatal pár azonban sokakkal együtt hiszi: egyszer majd elindul és odaszalad hozzájuk Márk, aki eddigi élete során is sűrűn küldte apró szeretetválaszait…
Ottjártamkor Anita édesanyja, Marika mama vigyázott Levire, aki már hét hónaposan állt, most meg a labdát dobálja nagyanyjának. Péter édesapja éppen akkor érkezett meg Danival az oviból, a családfőt pedig édesanyja helyettesítette a munkahelyén, mivel feleségével Márkért utaztak fel a fővárosba. Hétfőn viszik, pénteken hozzák a csupa mosoly kisfiút, aki koraszülöttként látta meg Isten szabad egét. Nyaraltak, amikor a 30. héten elfolyt a magzatvíz, és beindult a szülés. Inkubátorba került a baba, ám később, amikor gyanús jelek mutatkoztak a fejlődésben, bebizonyosodott: az újszülöttosztályon oxigénhiányos állapotba került a kicsi. Ezért a sérülés.

Amikor azt firtatom, miért nem perelték be a kórházat, mindketten visszakérdeznek: mi értelme lett volna? Attól nem gyógyulna meg Márk. A Pető Intézetben folyó fejlesztéstől, valamint a kitartó imától nagyobb erre az esély.

– Hamar szembesültünk azzal, hogy kisfiunkkal nagy a baj – mondta Péter. – Először magunkba roskadtunk, aztán s azóta is folyamatosan abban bízunk, hogy megfordul majd ez az állapot. Vannak, akik az utcán egy kicsit ferde szemmel néznek Márkra, de mi ezzel nem törődünk, mert tudjuk: Isten ajándéka ő is, és ebben az állapotában is képes szeretetet adni. Az Úrnak valamilyen terve volt ezzel a sérüléssel. Talán az, hogy az egész família megerősödjön a hitben…

Amíg beszélgetünk, Dani csokis kekszet majszol, majd végigmászik a bőr ülőgarnitúrán – ha tehetné, az ablakpárkányon is végigkúszna –, nagyot rúg a labdába, kicsit megszeretgeti, majd meglegyinti Leventét, aztán átöleli Márkot, aki szivacs ülőkén tartja magát, kezében kor­mánnyal. Merthogy ő a sofőr. Néhány szófoszlányt elcsípek, de szülei – főleg Anita – minden szavát értik. A három hónapos Pető Intézet-beli fejlesztésnek köszönhetően már sokkal tisztábban képezi a hangokat, és képes a törzsét is erőteljesebben tartani. A szülők boldogan újságolják: az egyik gyerkőc nagymamája hamarosan hittanórát tart majd az intézetben.

– Minden este imádkozunk, és a közös étkezésekkor – nálunk ez a vacsora – Márk is el tudja mondani az asztali áldást – jegyzi meg Anita. – Az imával, a vasárnapi misékkel mesterségesen teremtettünk rendszert az életünkben; csakúgy, mint a közösségekkel. Három közösségbe járunk, az egyikbe a gyerekeket is magunkkal visszük. Töltekezni megyünk, hogy kibírjuk a mindennapokat.

– Nem unalmas az életünk, s arra törekszünk, hogy jó napirend mellett egészséges egyensúlyt tartsunk fenn az idővel – fűzi tovább a szót Péter, aki édesanyja nyomdokain haladva, elegáns parfümériát üzemeltet. – Érezzük, hogy Isten hálójában vagyunk mind­annyian, és ez a tudat átszövi szerelmünket, a gyerekekkel, a tágabb családdal, a barátokkal való kapcsolatunkat is.

A teljes cikk >>>

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>