Cikkek listázása

Az öröm ajándékozásának ideje

Szerző: Herdics György

Pozsony forgalmas utcáján hatalmas falragasz hirdeti, hogy az egyik üzletközpontban jelentős árleszállítás van. „Csinálj” újból karácsonyt, most is ajándékozz – így a reklám. Ha nem üzleti szlogenről lenne szó, akár „keresztény reklámnak” is felfoghatnánk e felhívást. Mert ajándékozni nem csak karácsonykor lehet és kell. Sokkal több nap van arra… Minden nap. A mai nap is ilyen…

Február a Gyertyaszentelő Boldogasszony, a Lourdes-i Szűzanya és jégtörő Mátyás hava. És megannyi ajándéké és ajándékozó szenté. Az öröm ajándékozásának is kiemelt hava, hiszen a farsang ideje.

A szentek Isten ajándékai az ember számára. Életükben is valamennyiük ajándék volt, hiszen semmi mást nem tettek, „csak” adtak. S ha mi rájuk emeljük tekintetünket, s rászánjuk magunkat, hogy kövessük őket, magunk is ajándékká válunk környezetünk számára. Megtanulunk adni: szeretetet, jóságot, együttérzést, jó szót… Ezeknek mindannyian bőségében lehetünk. Bár nemegyszer mi magunk szorulunk rá, hogy kapjunk ezekből az ajándékokból, sokat kapjunk – ünnepnapokon és köznapokon egyaránt.

Ajándék minden nap. Ebben az évben, mely a nemzet lelki megújulását tűzte ki célul, még inkább tudatosítanunk kell: ajándékká kell válnunk egymás számára. Ez vezet ahhoz, hogy feltámadjunk a letargiából, kiutat találjunk a megosztottságból, megtaláljuk helyünket, és megújult erővel tegyünk annak érdekében, hogy minél több ember legyen környezetünkben, aki tudatában van annak, milyen szép lehet az élet, ha azt a minden ajándék Urának közelségében éljük. Az öröm is ekkor lesz szép – a farsang öröme is. A kikapcsolódás, a baráti összejövetelek és beszélgetések, a bálok öröme.

Az ember nem azért utazik, hogy megérkezzen – mondta Goethe a 18. század végén. Nem azért élünk, hogy valahogy „túléljük” ezt az életet. Sokkal inkább azért, hogy míg „utazunk”, míg élünk, valamit alkossunk. És aztán megérkezzünk… Nem olyan nagy alkotásokra gondolok, mint a művészek: szobrászok, festők, zeneszerzők, irodalmárok vagy tudósok. Ők kézzelfogható dolgokat álmodtak és valósítottak meg. Méltán csodálja mindezt a világ azóta is. E nagyság azonban csak keveseknek adatik meg. De mi is tudunk valamit alkotni. Ahogy Mécs László írja: fényt hagyni magunk után. Fiatalok és idősek, tanultak és kevésbé képzettek, kicsinyek és nagyok – mi mindannyian képesek vagyunk arra, hogy világítsunk, vagy legalább pislákoljuk. Hiszen sokszor a pislákoló fény jelenti az egyedüli reményt a sötétben botorkálónak…

A lelki megújulásnak ez az éve talán hozzásegíthet bennünket ahhoz, hogy a sok pislákoló fény eggyé válva utat mutasson a kívülállóknak. Így leszünk ajándék egymás számára, az Istentől távol állók számára s egész nemzetünk számára is.

A végtelen öröm hazája felé vándorlunk. S ha ajándékok vagyunk – hisszük – meg is érkezünk.

Legfrisebb szám
Legfrissebb szám fedlapja
2010. június
Tartalom >>>