Erősebb, mint a halál
Szerző: Suhajda Lajos SVD
Az Úr Jézus különleges figyelmet szentelt a betegeknek. Legtöbb csodáját a javukra tette. A 72 tanítványt e szavakkal küldte útjukra: „Menjetek! ... Gyógyítsátok meg a betegeket s hirdessétek: Közel van hozzátok az Isten országa” (Lk 10,3.9). Az apostoloknak pedig ezt mondta: „Menjetek és hirdessétek: Közel van a mennyek országa. A betegeket gyógyítsátok meg, a halottakat támasszátok fel, a leprásokat tisztítsátok meg, a gonosz lelkeket űzzétek ki” (Mt 10,7—8). Szent Márk így összegezte az eredményt: „Azok elmentek s hirdették a bűnbánatot, sok ördögöt kiűztek, és olajjal megkenve sok betegek meggyógyítottak” (Mk 6,12—13). Ezért tanácsolja Jakab apostol a betegeknek: „Hívassa el az egyház elöljáróit, és azok imádkozzanak fölötte, s kenjék meg olajjal az Ûr nevében. A hitből fakadó ima megszabadítja a beteget, és az Úr talpra állítja. Ha pedig bűnöket követett el, bocsánatot nyer” (Jak 5,13–15).Guy éjjeliszekrényén egy fogkefe, egy füzet, egy kavics és egy biliárdgolyó nagyságú kő. Ha a 35 éves kőműves elég erősnek érzi magát, akkor felül. Egyik kezével a térdére támaszkodik, a másikkal fogja a követ és karját ki-behajtva 5–10-szer felemeli. „Még nem vagyok halott, és amíg élek, a legjobbat teszem, amit tehetek!” – mondja. Legnagyobb kincse egy hüvelyknyi fénykép kislányáról. Néha elképzeli, hogy meggyógyul és hazamegy, átöleli, magasra emeli kislányát. Pedig már a kő felemelése is sokszor nehezére esik.
A kolostor alapítója Ajarn Alongkot. Gépészetet tanult, majd a Mezőgazdasági Minisztériumban dolgozott. Később önálló vállalatot akart alapítani. Ennek átgondolására, mint sok diplomás kortársa, buddhista kolostorba vonult. Míg kortársai hosszabb-rövidebb idő után visszatértek a világba, ő maradt. Mi indította erre? Kórházlátogatása során találkozott egy haldokló AIDS-beteggel. Belső indítást érzett: neki segítenie kell rajta és másokon. Gépészeti vállalkozás helyett így kolostort alapított az AIDS-betegek ápolására. A környékbeliek nagyon ellenezték, mert féltek a fertőzéstől. Ő azonban kijelentette: „Mindannyian egy napon meghalunk. – Majd megkérdezte tőlük: – Ha hátat fordítunk ezeknek a tehetetleneknek, vajon emberek vagyunk-e?”
Legközelebbi munkatársa Mike Bassano amerikai szerzetespap. Az itt dolgozók közül csak ők ketten nincsenek megfertőzve HIV-vírussal. Mike atya szerint: „Ez nem a halál temploma, hanem az élet helye. A kívülállók sokszor nem ismerik fel, micsoda élni akarás rejlik ezekben a testvéreinkben. Engem ez újra és újra csodálatba ejt!” „Miért jött közéjük? Mi a missziós feladata?” – kérdezzük. „Szeretném érezhetővé tenni azt a szeretetet, amellyel Isten ezeket az embereket szereti. Jézus egészen közel jött hozzánk, emberekhez. Nekünk is hozzá hasonlóan kellene közelségünket azoknak ajándékoznunk, akik ezt igénylik.”
Sebeket gyógyítani, kétségbeesetteket meghallgatni, síróknak zsebkendőt nyújtani, egyszerre száz embernek megmosni a lábát, mindez része az isteni tervnek, „hogy állandóan felfedezzük, mily gazdag lehet az élet, ha szeretjük egymást”. Mike atya, amikor csak teheti, megpróbál örömet szerezni: kenyeret, gyümölcslevet hoz a betegeknek. Meghívja őket egy „holdfénypiknikre”, amelyen ő maga gitározik.
Panpimont, egy beteg nőt arra kértem, hogy énekeljék el együtt azt a dalt, amelyet még anyjától tanult. Címe: Aminek jönnie kell, az eljön. Sokszor énekelték együtt ezt „apával”. Mert a kolostorban minden beteg így szólítja a szerzetespapot, és ennek is tartja. Amikor Panpimon haldoklott, megkérdezte tőle: „A következő életemben is »apám« leszel?”
A szülei Mike-ot sokgyermekes apának szerették volna látni. Az atya mosolyogva mondja: „Most legalább sok gyermekem van. Több, mint amennyit szüleim remélhettek!”
Imádkozzunk, hogy a súlyos betegek megismerhessék Isten szeretetét az Ajam Alongkot és Mike Bossano példáját követő emberek gondoskodása által.
