„A hűség valójában te magad vagy”
Szerző: Szalontai Anikó
Talán minden fiatal pár fél egy kicsit a szürke hétköznapoktól, amikor észrevétlenül meglazulnak a szerelem szálai. „A házasság elején minden nap ünnep. Valójában azonban később sem voltak szürkék a napok: néha feketék, néha ragyogóak, de soha nem szürkék – mondta Péter. – Illúzió, hogy a jó házasság problémamentes. A lényeg a kezdet, hogy igaz-e az: szeretetből veszlek feleségül, szeretetből megyek hozzád. Ha ez így van, megvan a közös akarat, hogy megoldjuk a problémákat. Nem mindig vagyunk szeretetre méltóak, és az évek során sok kísértés jön. A felgyülemlő érzésekről nem tehet az ember, de arról igen, hogy ezekre milyen választ ad. Jöhet gond, tragédia, betegség. De a keresztény ember nem attól optimista, hogy azt hiszi, sérthetetlen. Hanem attól, hogy tudja, nincsen magára hagyva és egy szerető kéz jó helyre vezeti.”
Erzsébet a gyermekekkel való közös életről, a szülők hétköznapjairól beszélt: „A család az élet továbbadásának színtere. Amíg a felek egymással vannak eltelve, ez nem valósul meg, ami eleinte jó és természetes. De ha ez hosszú ideig áll fenn, az már páros önzés. Istentől kapott parancs, hogy sokasodjunk és eskü köt, hogy elfogadom a születendő gyermekeket. Álszent hazugság lenne, ha azt mondanám, soha nem hiányzott a tudományos munka – vallja meg Erzsébet, aki gyakorlatilag közvetlenül az egyetem után főállású anyává vált, és az a mai napig nyolc gyermeke mellett. – De semmi nem veszett kárba abból, amit tanultam, hiszen a gyermeknevelésben nagyon sok mindenhez kell érteni. Ráadásul ahhoz, hogy egy családot működtetni lehessen, sok szervezésre van szükség – pénz, idő, programok, házimunka beosztása –, és mindez sok áldozattal jár. Ám vannak dolgok, amelyekről nem szabad lemondani. Akárhány gyermek is van, a szülőknek kell, hogy idejük legyen egymásra. Fontos a közös ima, a közös étkezés, az ünnepek megülése, a közös nyaralás. Nem szabad kivonni magunkat a kulturális és közösségi életből, és tartani kell a kapcsolatot a barátokkal. Mindemellett fontos az egyéni lelki élet is, a személyes ima és a lelkigyakorlat. Nem csak a lemondás jár áldozatokkal, sokszor az is, hogy nem mondunk le valamiről. De Istené a kárpótlás.”