Orgonaszentelés Mezőkövesden
Amikor a vendég bemutatkozik…
Szerző: Szarvas István
Fotó: Szarvas István
Bizánc ókori muzsikájában az orgonát a cirkuszban és a színházban használták. V. Konstantin bizánci császár ajándékba küldött egy díszes orgonát 757-ben a frank uralkodónak. Ettől az időponttól számítjuk az orgona európai történetét és elterjedését.
A keresztény kultúrával együtt a gregorián ének és az orgona is fokozatosan eljutott egész Európába. A római és frank gregorián iskolák a Kárpát-medencében is tért hódítottak. Magyarországon ez a folyamat Szent István korában folytatódott. Az 1200 táján keletkezett úgynevezett Lengyel krónika szerint Szent István király és a lengyel fejedelem találkozásakor egy „organumon” játszottak. Valószínűleg pedál nélküli, kis orgonáról lehetett szó.
A későbbi századokban egyrészt a technika fejlődésével, másrészt a különböző kulturális hatásoknak megfelelően egyre nagyobb, gazdagabb hangzású orgonák készültek. Megjelentek az olasz, a német és a francia hangzású orgonák, amelyek a különböző regiszter-összeállításnak köszönhették sajátos hangzásvilágukat.
Koloss István, a budapesti Szent István-bazilika orgonistája tervezte a mezőkövesdi orgonát. A célja egy franciás hangzású orgona megvalósítása volt, amelyre jellemző a sokféle alapjáték: principálok, fuvolák, vonósok, de leginkább a nyelvjátékok. Az orgona homlokzatán jól láthatók a francia nyelvjátékok csúcsát képező 8’ és 4’ vízszintes trombiták. A 35 regiszter 2554 sípja 3 manuálon szólaltatható meg.